Kupagyőztes a Csíkszeredai Sportclub

A Sportclub egy hét alatt összekapta magát, és a Mol-liga negyedik hely után megnyerte a Román Kupát. Josef Hruby, a Sportclub szlovák védője két szépségdíjas találattal járult hozzá a csíkiak sikeréhez.


A mérkőzésre egy közel száztagú csíki szurkolótábor kísérte el kedvenceit a fővárosba, ahol kétezer bukaresti focirajongó várt rájuk a Mihai Flamaropol műjégpályán. A meccset nagyon jól kezdte a csíki csapat, és 71 másodperc elteltével már vezettek Weinstock edző tanítványai. Moldován jó ütemben passzolt Niinikoski elé, a finn csatár pedig kapásból kilőtte Catrinoi kapujának jobb alsó sarkát. Három perccel később Hruby megduplázta a Sportclub előnyét, a szlovák hátvéd távoli, jól helyezett csuklólövése utat talált a jobb felsőbe. A második bekapott gól életre keltette a Steauát, viszont Severson lövését bravúrral védte Kozuch. A túloldalt Hozó előtt adódott gólszerzési lehetőség, ám a korong elszállt Catrinoi kapuja mellett. Három perccel a szünet előtt Kósa fogásért kapott kisbüntetőt, a Steaua nagy nyomást gyakorolt Kozuch kapujára, de a Sportclub játékosai hősiesen védekeztek. Két másodperccel a büntetés vége előtt Lusneac szánta el magát lövésre, a játékszer elakadt Kozuch mamutjában, azonban Severson résen volt, és megszerezte a bukarestiek szépítő találatát. A játékrész utolsó percében már nem született újabb találat, így egygólos előnnyel vonulhattak pihenni a Sportclub játékosai. A bukaresti szurkolók az első harmadban több petárdát is elrobbantottak, a szervezők azonban ezt karba tett kézzel nézték.

A második játékrészre megérkezett az elsőben hiányzó Szőcs Szabolcs is, a csíki csatárnak megszületett Krisztián fia, így csak később tudott beutazni a mérkőzésre. A harmad első felében a Steaua irányította a játékot, azonban az egyenlítés elmaradt. A túloldalt Péter és Molnár vezették rá egy steauás védőre a korongot, de Molnár kapáslövése nem sikerült. A meccs felénél egy ütközést követően Virágot kellett ápolni, a csíkiak centere nem tudta folytatni a játékot. A játékrész második felére fokozatosan átvette az irányítást a Sportclub, és egy kettős emberelőnyt követően Hruby második találatával visszaállította a kétgólos különbséget. A szlovák hátvéd ezúttal közelről mattolta a bukarestiek hálóőrét, Catrinoit.

A harmadik harmadra egy agresszívabb Steaua jött ki az öltözőből, és öt perc elteltével egy Soso-Severson összjáték végén utóbbi védhetetlenül lőtt Kozuch hálójába. A gól még inkább felpörgette a hazaiakat, viszont a Sportclub védelmére sem lehetett panasz, így újabb gólt nem tudtak elérni Zabludovszkijék. Az 56. percben Emilianenko és Lusneac kiállítását követően majdnem két percig kettős emberelőnyben rohamozhatott a Sportclub, azonban gyorsan kihasználta az előnyt a csíki csapat, Niinikoski passzát Zsók szépen emelete Catrinoi mellett a kapuba, beállítva a végeredményt.

A Sportclub fegyelmezett játékának köszönhetően tudta megőrizni a meccs elején megszerzett előnyt és megérdemelten nyerte el a serleget.

Bukaresti Steaua-Csíkszeredai Sportclub 2-4 (1-2, 0-1, 1-1)
Gólszerzők: Severson (19., 45.), illetve Niinikoski (2.), Hruby (5., 36.), Zsók (57.)
Kiállítások aránya: 18-16 perc

Csíkszereda – Gyertyafénnyel a cián ellen

A Tisza élővilágát nagymértékben károsító ciánbaleset tízedik évfordulójára emlékeznek február elsején, este hat órától Csíkszeredában, a Szabadság téren. A Zöld SzékelyFöld szervezésében rendhagyó performansz-sorozatra kerül sor a ciántechnológia ellen.

A rendezvény célja egy határozott lakossági jelzést küldeni az illetékes hatóságoknak, akik közel állnak ahhoz, hogy rábólintsanak a verespataki bányaprojektre, amely Európa legnagyobb felszíni fejtése lenne, és amely a szakemberek szerint számottevő környezeti rombolást okozna. Mint ismeretes, a kibányászott nemesfém alig két százaléka maradna a román államnak, a többit elvinné a kanadai cég.

Emlékezve a tíz évvel ezelőtti megdöbbentő képsorokra, a Tisza menti pánikra, a síró, munka nélkül maradt halászemberekre, a döglött halak óriáshalmaira, az események felidézésével Csíkszereda környezetvédői ismételten fel kívánják hívni a figyelmet ciános technológia veszélyeire.

A szervezők minden horgászt, természetbarátot, környezettudatosan gondolkodót szeretettel várnak.

Tisza István

Január 28-tól kezdődően minden hónap utolsó csütörtökén történelmi ismeretterjesztő előadásokat rendez Budapesten a Nagy Magyarország című magazin. A holnapi eseményen Raffay Ernő történész Tisza István és a románok témakörben ismerteti a tragikus végzetű egykori magyar miniszterelnök tárgyalásait. A meggyilkolt államférfi az elsők között ismerte fel a trianoni veszélyt és tevékenyen próbált fellépni ellene.

Raffay Ernő hamarosan könyvet publikál a témában, több olyan dokumentumot is közöl, amely eddig ismeretlen volt a történetkutatásban. Balogh Gábor fiatal történész a balassagyarmati hőstettről tart előadást, ugyanis 91 évvel ezelőtt verték ki a civilek a cseh megszállókat a városból, ennek köszönhető, hogy a terület mindmáig Magyarország része maradt.

A Nagy Magyarország történelmi magazint Szakács Árpád lapigazgató mutatja be. Kosaras Péter Ákos a Horthy Miklós Társaságról fog beszélni. A neves történészt nemrég választották a szervezet élére.

Időpont és helyszín: Budapest, 18 óra, Püski-Masszi Könyvesház előadóterme (1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 33)

Lajcák és Meciar fenyeget

Miroslav Lajcák szerint téved a Fidesz, ha azt hiszi, hogy térdre tudja kényszeríteni Szlovákiát. A szlovák külügyminiszter a Pravda független pozsonyi lapban tegnap megjelent interjúban reményét fejezte ki, hogy Orbán Viktor pártja, ha áprilisban hatalomra kerül, megváltoztatja a Szlovákiával szemben használt szótárát.


,,Bízom abban, hogy, ha a választás után Budapesten a Fidesz kerül hatalomra, képviselői tudatosítani fogják, hogy politikájukat nem alapozhatják köztársaságunk (Szlovákia) becsmérlésére" — fejtette ki Lajcák. Hozzátette: már tárgyalt a Fidesz magas rangú képviselőivel, és figyelmeztette őket. Arra a kérdésre, mit is mondott nekik, így válaszolt: ,,Ha azt gondoljátok, hogy térdre kényszerítetek minket, akkor alaposan tévedtek." Partnerei reagálásából a miniszter azt a következtetést vonta le, hogy elemezték az utóbbi hat hónap eredményeit, amikor Szlovákia a nemzetközi színtéren a magyarok által megtámadott minden döntését megvédte.

A szlovák diplomácia vezetője szerint az utóbbi másfél évtizedben jelentősen módosult Szlovákia és Magyarország nemzetközi megítélése. Míg másfél évtizeddel ezelőtt kisebbségi politikája miatt Szlovákia támadásoknak volt kitéve, ma ilyesmi állítólag már nem létezik. Szlovákia nemzetközi pozíciója megerősödött, ,,ami Magyarországról nem mondható el". A miniszter úgy vélekedik: Budapest annyira eltúlozta a szlovákiai államnyelvtörvény bírálatát, hogy azzal ,,saját magát teszi hiteltelenné". Lajcák úgy véli: a szlovák—magyar kapcsolatok problémája az a tény, hogy ,,a Magyar Koalíció Pártjának ügyrendje automatikusan Budapest ügyrendjévé is válik". Szerinte — ami még ennél is rosszabb — néha úgy tűnik, mintha a magyarok számára a magyar—szlovák viszonyban a nemzetiségi kérdés lenne az egyetlen téma. ,,Mi ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra, hogy sokkal több olyan dolog van, ami összeköt minket, mint amennyi elválaszt" — jegyezte meg a miniszter a Pravdában közölt interjúban.

Vladimír Meciar szerint nincs semmi provincializmus abban, hogy a magyarországi választás előtt a szlovák politikusok éberek a magyar politikusok nacionalizmusával szemben. ,,Inkább leszek ma egy provinciális hülye, minthogy holnap a menetelő Magyar Gárdákat nézzem" — jelentette ki a Néppárt-Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke a TA3 szlovák hírtelevízió egyik vitaműsorában. Meciar vitapartnere, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke szavaira reagált. ,,Provinciális, és az önbizalom hiányára vall, hogy a szlovák politikusok a választás előtt előhúzzák a magyar kártyát" — állította Csáky Pál. ,,Szinte biztos vagyok abban, hogy a magyarországi választáson semmiféle szlovák—magyar téma nem lesz" — tette hozzá az MKP elnöke. Ezt azzal magyarázta, hogy Magyarországon ebben a témában konszenzus van a pártok között, s ezzel nem lehet pontokat szerezni. ,,Felszólítottam az összes magyar politikai pártot, hogy ez ne legyen téma" — emlékeztetett Csáky. Megjegyezte: hasonló felhívást intéztek a magyarországi politikusokhoz a romániai és a szerbiai magyar kisebbségi vezetők is.

NO COMENT....! Ezeket az agyalágyultakat még a bolondok házába sem utalják be.....!!!!Mert félnek hogy megfertőzik az ott lakókat.......!

Traian Băsescu üzenete

Akik azért becsülték Traian Băsescut, s azért szavaztak rá tavaly év végén, mert nyíltan, őszintén és kendőzetlenül elutasította a romániai magyarság autonómiatörekvéseit, a Székelyföld területi autonómiáját, s ugyanilyen durvának is minősíthető hangnemben azt is tudomásunkra hozta, hogy ilyesmiről, no meg a kollektív jogok elismeréséről két kedden szó nem lehet, most újra örvendezhetnek, az állam feje Jászvásárt és a két román fejedelemség egyesülésének 151. évfordulóját találta legalkalmasabbnak arra, hogy kijelentse: mi, magyarok, akik területi autonómiát kérünk, követelünk, képtelenek vagyunk felfogni, hogy ,,a román állam egysége a románok lelkében lakozik".


Mit ad Isten, képesek vagyunk felfogni, mi több, kivetnivalót sem találunk az idézett félmondatban. A gond csak az államfői kijelentés első részével van, miszerint a románság eme lelkiállapotát az autonómiát emlegető politikusok nem képesek felfogni, következésképp ,,ilyen vagy olyan módon" a román nemzetállam egységét kívánnák megtörni.

Ijesztő, hogy Románia demokratikus fejlődésének huszonegyedik esztendejében az állam feje még mindig nemzetállamról, annak egységének megtöretéséről értekezik, s az is, hogy népe egyik jelentős ünnepét használja fel arra, hogy az ország egyik legszervezettebb kisebbségének, s szíve pártja koalíciós partnerének ily módon üzengessen.

Tudjuk, Băsescu nagy játékos, s azt is, hogy a legváratlanabb pillanatokban fogalmazza meg és teszi közhírré véleményét. És azt is megtapasztaltuk — most már hatodik éves országlása alatt —, hogy kijelentéseinek, támadásainak mindig pontos üzenetük van. Nos, ha kinyilatkoztatását az RMDSZ politikusainak szánta, azt jelenti, hogy koalíciós szerepük meglehetősen ingatag, bármelyik pillanatban úgy ülepen billenteti őket, mint a szociáldemokratákat az ősszel. Ha nem Markóékat kívánta figyelmeztetni ingatag kormányzási jelenlétükre, hanem a magyar közösséget, még gyászosabb a helyzet. Az államfő ugyanis pontosan tudja, hogy az erdélyi magyarság egy része a Mircea Geoană—Băsescu felállásban őmellette tette le a garast, bedőlt álkonzervatív, demokratikusnak és néppártinak vélt szónoklatainak, s abban reménykedett, ha nem is egyik napról a másikra, de fél évtizedes távlatban legalább felfogja, hogy az autonómia nem jelenti egy állam egységének megbontását, csak a létező történelmi helyzet elfogadását, azaz a magyarságnak mint őshonos nemzeti kisebbségnek az elismerését és joggyakorlásának törvényesítését.

És végre megkapták a megérdemelt magyarázatot a december 1-én pezsgövel ünneplö MPP-és vezetők is ( Szász Jenö ,Rácz Károly).Tehát uraim ....! Már megint rossz irányba nyaltak. !!!!!!

Az államfő bizonyára tudja, mi lakozik a románság lelkében, de holt biztos, tudomást sem óhajt venni a mi szívdobbanásainkról.

A Himnusz születésnapja

Január 22-e a Magyar Kultúra Napja, egyben a magyar himnusz születésnapja is. Szatmárcsekei magányában a reformkor egyik nagy költője, Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezi be versét (Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból).

Ahogyan Kölcsey a Magyar remekírók sorozatban, 1975-ben megjelenő Válogatott művei jegyzeteiben Fenyő István megjegyzi: a költő ,,mondanivalóját úgy adja elő, mintha egy XVI. századi protestáns prédikátor szerepét öltené magára. Vallásossága azonban csupán külső keret, arra szolgál, hogy a bűntudat, a lelkiismeret-furdalás felkeltésével erkölcsi felemelkedésre késztesse közönségét."

A vers csak megírása után öt évvel, 1828-ban jelent meg. A himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810—1893) zeneszerző és karmester szerezte, és 1844-ben megnyerte vele a Nemzeti Színház által a nemzeti dal zenéjére Bartay Endre igazgató által kiírt pályázatot. (Tizenhárom pályamű érkezett be, a bírálóbizottság Erkel művére szavazott…)

A Nemzeti már 1844-ben nagy sikerrel mutatta be, azonban csak 1903-ban lett Magyarország hivatalosan, törvényileg is elfogadott himnusza. Addig az állami himnusz Joseph Haydn Gott erhalte című műve, az osztrák császári himnusz volt. Megjegyezendő, hogy Kölcsey verse előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a protestáns magyarságé a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű, Isten az örökkévaló hajlék című 90. zsoltár volt. Sokat és szívesen énekelték a különféle hatóságok által többször is betiltott ún. Rákóczi-nótát is, amelyet ,Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésített.

1903 óta Kölcsey és Erkel műve a magyar nemzeti himnusz. Az ötvenes évek elején — mint bizarr kuriózumot érdemes felemlegetni — Rákosi Mátyás pártfőtitkár, akinek nem nagyon tetszett a magyar himnusz, s azt vallotta, a nemzeti címerhez hasonlóan ez is változtatást igényel, egy új, ún. ,,szocialista himnusz" megírására biztatta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt, mire a zeneszerző epésen megjegyezte: ,,Rá­kosi elvtárs, a magyaroknak már van himnusza, minek új? Jó nekünk a régi himnusz is." Azóta esetleges új himnusz szerzése remélhetőleg végleg lekerült a napirendről. Ismét Fenyő István irodalomtörténészt idézve: ,,A nagy távlatú romantikus képek, az erőteljes zenei hatások (amelyekre Erkel felerősítve, jó érzékkel rá is játszik) s főképpen a nemzeti egyetemességhez fordulás és a személyes fohász ellentéte klasszikus értékűvé teszi a verset."

Nemzeti és egyházi ünnepeinken a költemény első sorait szoktuk énekelni. A Magyar Kultúra Napján közlöm Kölcsey Ferenc hatalmas lélegzetű művének minden sorát.


Kölcsey Ferenc : Himnusz

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!


Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.


Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.


Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.


Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!


Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bús kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.


Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!


Szánd meg, Isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!




Cseke, 1823. január 22.

Az 1989-es román-magyar konfliktusról...

MTV Átjáró műsorában. Két évtizeddel ezelőtti konfliktus nyomában. Az 1989-es feszült román-magyar viszonyról az MTV Átjáró műsorában.

Napjainkban publikált titkosszolgálati iratok alapján 1989-ben a román ortodox kommunista vezetés akár egy háborút is megkockáztatott volna, hogy megakadályozza az akkor zajló politikai változásokat Magyarországon.

Magyarország és Románia viszonya már a nyolcvanas évek első felében megromlott, Ceauşescu a magyar kártya kijátszásával akarta tompítani az országában tapasztalható szociális elégedetlenséget. A román diktátor ugyanakkor idegesen nézte a magyar politikai változásokat. Számára Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése a kommunista világrenddel szembeni provokáció volt, amire hathatós választ kívánt adni. 1989 második felében tovább nőtt a feszültég a két ország között. Az újratemetés után pár nappal a magyar állambiztonsági szolgálat a következőt jelentette: „Romániából érkezett személyek biztos értesülésként azt híresztelik, hogy a román hadvezetés ez év őszére – október és november – tervbe vett egy Magyarország elleni katonai offenzívát. Állítólag meg vannak győződve arról, hogy gyorsan számottevő katonai akadályba nem ütközve jutnak el a Tisza vonaláig, még mielőtt a magyar hadsereg mozgósítani tudná dunántúli egységeit.”
A temesvári események utáni napokban Magyarországon sokan tartottak attól, hogy Ceauşescu hatalma megmentése érdekében kalandor akcióra szánja el magát, de ugyanakkor románok is féltek egy esetleges magyar beavatkozástól. Keleti György, aki ekkor a honvédelmi miniszter sajtófőnöke volt az Átjáró című műsorban beszél arról, hogy 1989-ben tényleg reális veszélye volt-e egy esetleges román-magyar katonai összecsapásnak.

Az adás időpontja: 2010. január 19, 11.34, m2

Húszéves az RMDSZ

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) stabilitásának az volt a feltétele az elmúlt két évtizedben, hogy önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét — fejtette ki szombaton Kolozsváron Markó Béla, a szövetség elnöke.


Az RMDSZ megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából rendeztek ünnepséget a kincses városban. A rendezvényre várták a romániai parlamenti politikai pártok elnökeit, a magyar kormány képviselőit, a magyarországi pártok és a Kárpát-medencei magyar szervezetek vezetőit is. Hivatalos volt az eseményre Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetője, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke is, aki azonban szombaton tartott nagyváradi református püspökavatás miatt nem utazott Kolozsvárra (a novemberben megválasztott Csűry Istvánt avatták a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspökévé).

Markó a kolozsvári állami opera épületében az egykori alapítók, az erdélyi magyar civil szervezetek és történelmi magyar egyházak vezetői, a romániai és külföldi meghívottak előtt tartott beszédében felidézte: a diktatúra utolsó éveiben felgyorsult Romániá­ban a bomlás, eltűnt a magyar nyelv a közéletből, már a legeldugottabb székely településen sem lehetett magyar emléktáblát látni. Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Marosvá­sárhely, Csíkszereda, Nagyvá­rad és a többi erdélyi város nevét már a magyar újságokban sem lehetett leírni magyarul, nem volt egyetlen önálló magyar középiskola sem.

A nyolcvanas években egyre több magyar hagyta el Romániát, úgy látszott, hogy egyszínűvé válik az ország, és teljes diadalt arat a kommunista nemzetállam — mondta. Utóbb azonban bebizonyosodott, hogy Romániában mégis meg lehet maradni magyarnak. Bukarestben és Erdély különböző városaiban 1989 decemberében napok alatt jött létre az RMDSZ, napok alatt több százezren iratkoztak be a szervezetbe — emlékezett vissza Markó, aki szerint a magyar közösség akkor felismerte: szövetséget kell alkotni, el kell kerülni a pártosodást, azonnal és egységesen kell elkezdeni a politikai küzdelmet.

A szónok utalt a romániai magyarságon belüli vitákra, véleménykülönbségekre is. Tőkés László temesvári szerepvállalása azonban már akkor bebizonyította — fűzte hozzá —, hogy Romániában a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet. Szólt az RMDSZ első elnökének, Domokos Gézának és Sütő Andrásnak az érdemeiről is.

Az RMDSZ nélkül továbbra sem lehet jelentős változást végigvinni az országban — szögezte le Markó Béla. A szervezet stabilitásának az volt a feltétele az elmúlt két évtizedben, hogy önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét — mondta, hangsúlyozva: ,,Léptünk koalícióra többször, egyezségeinket betartottuk, és ezután is be fogjuk tartani, de mi csak egyvalakihez vagyunk hozzáláncolva: saját közösségünkhöz."

Emil Boc miniszterelnök üzenetét az RMDSZ-szel kormánykoalíciót alkotó Demokrata-Liberális Párt alelnöke, Ioan Olteanu olvasta fel. A kormányfő hangsúlyozta: az RMDSZ az elmúlt évek során az egyik legjobb partner volt, kiegyensúlyozott politikát folytatott, és jelentős szerepet játszott a romániai társadalom demokratizálásában. Bajnai Gordon miniszterelnök üdvözletét Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára tolmácsolta a jelenlévőknek. Megállapította: az RMDSZ nélkül nehezen beszélhetnénk ma magyar nyelvű intézményekről, magyar oktatásról, a magyar—román együttélés új korszakáról, közös kormányülésekről. Gé­mesi szerint az RMDSZ megkerülhetetlen szereplője a magyar—román viszonynak, példát mutatott a Kárpát-medence egész magyarsága számára.

Az RMDSZ kompromisszumkészségére Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke is felhívta a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy az MSZP és az RMDSZ egyaránt nehéz időkben vállalt kormányzati felelősséget, amikor ez a tevékenység nem népszerűséget hozott, hanem hatalmas felelősséget rótt rájuk. Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke a Fidesz és a KDNP nevében kifejezte reményét, hogy az RMDSZ-nek lesz ereje a jövőben is párbeszédet folytatni a román többségi társadalommal, felvállalni a nemzeti egység ügyét az európai normák betartásával. Csak egy erős anyaország képes arra, hogy a határon túli nemzetrészeket támogassa, a nemzeti egységet megvalósítsa — hangsúlyozta Harrach Péter. Csapody Miklós az MDF nevében elmondta: az RMDSZ olykor a románokkal viaskodva vagy együttműködve, hol ellenzékben, hol kormányon mindig a pragmatikus nemzeti érdekképviselet szellemében cselekszik.

Ruszin autonómiatörekvések

A Munkácsi Zrinyi vár

Alekszandr Duhnovics eperjesi görög katolikus lelkész XIX. század közepén írt, Kárpátaljai ruszinok című verse lett Kárpátalja hivatalos himnusza az ukrajnai megye tanácsának decemberi döntése alapján . A ruszinok nemzettudatra ébresztésének legkiemelkedőbb alakjaként számon tartott Duhnovics verse már volt Kárpátalja hivatalos himnusza, amikor a terület a múlt század első felében Podkarpatszka Rusz néven Csehszlovákiához tartozott. A hír fontosságának megértéséhez tudnunk kell, kik is azok a ruszinok, mi a helyzet Kárpátalján, s milyen út vezetett a himnusz elfogadásához.


Kárpátalja

Kárpátalja a Felvidék keleti része, a Kárpátok aljában fekvő terület. Hivatalos mai megnevezése Zákárpáttyá, azaz Kárpátokon túli terület, mivel előbb Moszkvából, jelenleg Kijevből irányítják, s ahhoz képest a hegyen túlra esik.

Kárpátalja a Magyar Királyság része volt, egyes területei az Erdélyi Fejedelemséghez is tartoztak. A huszadik század elején az Osztrák—Magyar Monarchia része. A trianoni békediktátum során Podkarpatszká Rusz néven Csehszlovákiához csatolták. Az 1938. november 2-i első bécsi döntés értelmében Kárpátalja déli része Magyarországhoz került. 1939. március 15-én a magyar hadsereg megszállta a vidéket, ezzel Kárpátalja egészét Magyarország annektálta. 1944 októberében a Vörös Hadsereg szállta meg, s a Szovjetunióhoz csatolták. Kárpátalja 1946-tól az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság része, a Szovjetunió felbomlását követően, 1991-től a független Ukrajna állam megyéje.

Kárpátalja 12,5 millió lakosából tízmillió vallotta magát ukránnak, 152 000 magyarnak, s élnek ott még oroszok, románok, cigányok, szlovákok, fehéroroszok, zsidók és ruszinok.

Ruszinok

A ruszinok vagy rutének Kárpátalja legrégebbi lakosai. A 2001-ben tartott népszámlálás alkalmával alig több mint tízezren vallották magukat ruszinnak. Ezen lovagolnak az ukránok, ám a kérdőíveken nem szerepelt a ruszin mint választható nemzetiség, csak az jegyeztethette be így magát, aki külön követelte. Vannak, akik négy-ötszáz, mások öt-hatszázezer főre becsülik létszámukat, még egymilliós saccolást is hallottunk.

A hivatalos kijevi álláspont szerint a ruszinok bizonyos etnokulturális sajátosságokkal rendelkező ukránok, nyelvük az ukrán nyelv egyik dialektusa. Maguk a ruszinok jelentős részben önálló nemzetiségnek vallják magukat, nyelvüket pedig az orosz, az ukrán és a fehérorosz melletti negyedik keleti szláv nyelvnek. Szerbiában, Szlovákiában és Magyarországon önálló nemzetiségnek ismerik el őket. A Magyarországon élő mintegy húszezer ruszin kisebbségi önkormányzattal rendelkezik.

Mint ahogyan a Magyarország határain kívül rekedt magyarság körében már megszokhattuk, a kárpátaljai ruszinoknak sem csupán egyetlen érdekvédelmi szervezetük van, hanem kettő, de az utóbbi időben ezek igyekeznek összefogni a közös cél, az autonómia elérése érdekében. Egyik a Kárpátaljai Ruszin Szojm (nemzetgyűlés), melynek vezetője Dmitrij Szidor atya, az ungvári központi, a moszkvai pátriárka fennhatósága alá tartozó templom lelkésze, aki félmilliós ruszin közösségről beszél, a másik a Jevgenyij Zsupán vezette Kárpátaljai Ruszin Néptanács.

Egykori autonómiák

1918. december 23-án a Károlyi-kormány kihirdette a Magyarországon élő ruszin nemzet autonómiájáról szóló törvényt. Ruszka-Krajna néven autonóm kormányzósági terület alakult. 1919 februárjában a Ruszka-Krajna még Magyarországhoz tartozott, március 15-én a párizsi békeszerződéseken dolgozó diplomatáktól a ruszinok ígéretet kaptak arra, hogy Csehszlovákián belül saját államuk lesz. Létrejött az Első Központi Ruszin Néptanács, amely május 8-án a Csehszlovákiához való csatlakozás mellett voksolt. Az államalakulat ajánlott neve: Cseh-Szlovák-Ruszin Köztársaság. Kárpátalja végleges bekebelezését a Saint-germaini Egyezményben fektették le, majd ezt a Trianoni Szerződés megerősítette.

A Csehszlovák Köztársasághoz csatolt Podkarpatszka Rusz összlakossága meghaladta a hatszázezer főt, ebből 373 000 volt ruszin. A Saint-germaini Szerződés meghatározta a ruszin autonómia feltételeit. Az okmány szerint ,,Csehszlovákia kötelezi magát, hogy a Kárpátoktól délre lakó ruszinok területét a Szövetséges és Társult Főhatalmak által megállapított határok között a Csehszlovák Államon belül autonóm egység alakjában fogja megszervezni. (…) Csehszlovákia egyetért azzal, hogy a ruszin terület tisztségviselőit a lehetőségekhez képest e terület lakosai közül fogják kiválasztani." Ugyanezeket a jogokat tartalmazza Kárpátalja Általános Alapokmá­nya, melyet 1919. november 18-án tettek közzé. A csehszlovák hatalom nem teljesítette a békeszerződésben vállalt kötelezettségeket.

1938. október 9-én Andrej Bródy vezetésével Ungváron megalakult az autonóm ruszin kormány. 1938. november 2-án kihirdették az első bécsi döntést, és Kárpátalja visszatért Magyarországhoz.

A II. világháborút követően Kárpátalját bekebelezte a Szovjetunió. A szovjet hatóságok a ruszin kérdést adminisztratív eszközökkel oldották meg. Kijelentették: minden ruszin ukrán. Iskoláikat bezárták, nyelvhasználatukat betiltották, az ellenállókat kivégezték vagy elhurcolták. A görög katolikus egyházat az ortodox egyházba olvasztották.

Harc az autonómiáért

A Szovjetunió felbomlását követően, 1991-ben kettős népszavazást tartottak. A lakosság 92 százaléka megszavazta, hogy a független Ukrajnához tartozzék a terület, egy másik kérdésre adott válasz szerint 78 százalék Kárpátalja autonómiájára voksolt. Utóbbi kérdést az ukrán parlament mai napig nem tűzte napirendre.

Időközben mozgolódni kezdtek a ruszinok, és eleinte kevésbé, azután már meglehetősen harsányan kezdtek autonómiát követelni maguknak. A narancsos forradalom után, 2005-ben már egyes ukrán pártok megfogalmazták aggodalmaikat: Kárpátalja elszakadhat Ukrajnától.

2007-ben a Kárpátaljai Megyei Tanács helyi szinten önálló nemzetiségként ismerte el a ruszinokat, de az ukrán parlament kitart álláspontja mellett: ruszinok nem léteznek, csak ukránok. A 92 tagú testületben 71-en szavaztak a határozat elfogadása mellett.

Érdekes kérdés: a tízmillió ukránt számláló 12,5 milliós megyében hogyan szavazhatták meg a ruszin nemzet önállóságát? Kőszeghy Elemér, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szö­vetség alelnöke, a megyei tanács tagja válaszolt: a 71-ből 11 magyar szavazat, a fennmaradó többsége minden bizonnyal ruszin. Magyarázatként hozzátette, vannak ,,szunnyadó" ruszinok, akik nyíltan nem merik felvállalni nemzetiségüket, de titkos szavazásnál meglátszik arányuk.

A Kárpátaljai Ruszin Szojm egyre hangosabban kezdte követelni a nemzeti autonómiát Ukrajna kebelén belül. Szidor atya azt szerette volna elérni, hogy Kijevben csak az ő beleegyezésükkel dönthessenek a Kárpátalja területével kapcsolatos kérdésekről, és náluk maradna az ott megtermelt értékek és szolgáltatások, például a kőolaj- és földgáztranzitdíjak legalább hatvan százaléka.

Miután a ruszinok nem kaptak kielégítő választ, 2008. október végére Munkácsra összehívták a Ruszinok II. Európai Kongresszusát, amely határozatában már a független kárpátaljai állam deklarálását helyezte kilátásba, és valóságos ultimátumot adott Kijevnek. Szidor atya ott már azt a meggyőződését hangoztatta, hogy a ruszinok ugyanolyan békésen válnak majd el az ukránoktól, mint annak idején a csehek a szlovákoktól. Az ukrán belbiztonsági szolgálat Ukrajna területi épsége megsértésének gyanújával eljárást indított az atya ellen.

A Zsupán vezette néptanács egyik aktivistája, a ruszin újság szerkesztője, Ludvig Ivanovics Filip Fülöp Lajosként mutatkozott be, s magyarul válaszolt kérdéseinkre. Ő is félmilliós közösségről beszélt. Elmondta, történelmi joguk az autonómia. 1918-ban a Károlyi-kormány autonómiát biztosított számukra, ám annak megvalósítására már nem volt idő. A saint-germaini békeszerződés alapján majdnem megkapták az autonómiát. Az 1991-ben tartott népszavazáson a lakosság 78 százaléka kérte az autonóm státust. Filip közölte, levélben fordultak a köztársasági elnökhöz és a legfelsőbb tanács elnökéhez, kérve, biztosítsanak autonómiát Kárpátaljának, de nem kaptak választ. Jelenleg a Ruszin Köztáraság alkotmányán dolgoznak — tette hozzá.

Tavaly decemberben a Kárpátaljai Megyei Tanács napirendre tűzte a megye hivatalos himnuszának elfogadását. A Julija Timosenko Tömb tagjai elhagyták a termet, az ottmaradottak vita nélkül, négy szavazat ellenében elfogadták a határozatot.

Azóta több ukrán szervezet kérte a határozat visszavonását, Kijev szeparatizmussal vádolja a megyei közgyűlést, a nemzetbiztonsági hatóság büntetőeljárást helyezett kilátásba.

Mindezek ellenére a ruszin autonómia kérdése már a határon túlra gyűrűzött: az orosz állami duma tavasszal napirendre tűzi a ruszin kérdés megvitatását.

Erdély a vallásszabadság bölcsője

Az erdélyi unitáriusok számára minden év kezdete a jövő fürkészése mellett a múlt örökségének számbavételét is jelenti, hiszen 1568. január 6—13. között zajlott ama híres tordai országgyűlés, amelyen a világon elsőként mondták ki a vallás- és lelkiismereti szabadság törvényét. Ennek a törvénynek kimondásától számítják az unitárius egyház fennállását is.


Az erdélyi rendek 442 évvel ezelőtt Dávid Ferenc hatására és János Zsigmond kezdeményezésére törvénybe iktatták a szabad vallásgyakorlatot, és kimondták: ,,...a prédikátorok minden helyen az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, kinek tanítása neki tetszik. Ezért senki a szuperintendensek közül, se mások a prédikátorokat ne bánthassák, ne szidalmaztassék senki a vallásért senkitől, az előbbi constitutio szerint, és nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításáért bárkit is fogsággal vagy helyéből megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Isten igéje által van."

Ebben a törvényben a különböző vallások elfogadásának az elve mellett ott van a helyi közösségek döntési szabadságának az elve, a ma is áhított önrendelkezés vagy autonómia a vallási és más identitások dolgában.

Ha van valami, amire mi, erdélyi magyarok felekezettől függetlenül igazán büszkék lehetünk, az nem más, mint ez a ,,transylvanikumnak" számító szellemi kincs, amivel az egyetemes emberi kultúrát gazdagítottuk.

Nem túlzás azt állítani, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság törvénye mérföldkő az egyetemes kultúra történetében, hiszen egy olyan korban biztosítva a választás szabadságát és az eltérő hitbeli meggyőződésűek együttélését, amikor a hitvallás a leginkább meghatározó identitásforma volt, a mindenkori másság elfogadásának és a demokráciának az alapkövét helyezte el. Ennek a törvénynek az életbeléptetésével Erdély messzemenően megelőzte a korabeli Európát és azokat a népeket, amelyekre ma úgy tekintünk, mint a demokrácia letéteményesei. Erdély földjén gyakorlatban valósult meg az a vallásbéke, melyről a tolerancia angol teoretikusai bő száz esztendővel később is csak filozofáltak.

Nem történelmi véletlen, hogy éppen Erdély lett a vallásszabadság és a tolerancia földje, hiszen ennek a gyökerei visszanyúlnak Szent István királyunk államalapító fundamentumáig: az, ahogyan ő viszonyult a külföldiekhez, és ahogy látta, hogy egy ország annál erősebb, minél nyitottabb és sokszínűbb, egyben a másság elfogadásának és a türelemnek a meghonosítását jelentette nemzeti értékrendünkben. Ennek a szellemi hagyatéknak a jegyében volt fogékony János Zsigmond fejedelem Dávid Ferenc azon bíztatását meghallgatni, amely minden hitvitának és demokratikus véleményütköztetésnek alapfeltétele: ,,...engedtessék meg (hitbéli) ellenfeleinknek, hogy szabadon bíráljanak bennünket, mert csak így jutunk elébb".

Január idusán emlékezzünk Dávid Ferencre, János Zsigmondra, az erdélyi rendek bölcsességére, hitére, és köszönjük meg Istennek, hogy Erdély példát mutatott toleranciából az akkori és a mai Európának.

KOVÁCS ISTVÁN unitárius lelkész

„Tudni kell lemondani”

Légy ERŐS, ZSOLT! Mi is veled vagyunk – ilyen feliratú bannert kapott ajándékba Erőss Zsolt az Erdélyi Kárpát-Egyesülettől. Az egyesület elnöke, Dezső László a napokban többször is meglátogatta Hópárducot a kórházi ágyánál.

Hangszalagon is rögzített beszélgetésükből kiderült, hogy – a bulvármédiában közöltekkel szemben – nem az újabb csúcshódítások, hanem életminősége érdekében mondott le jobb lábáról az egyik legtehetségesebb magyar hegymászó.

Mindig tartottam egy kicsit attól, hogy bármilyen nagy és veszélyes utakat is mászok, egyszer egy könnyebb úton ér baleset, esetleg figyelmetlenség miatt. Nehéz úton nem tudom ezt megengedni magamnak, pattanásig feszült idegekkel figyelem, hogy minden a legjobban menjen. Közel harminc éve mászok, és eddig nem volt balesetem – mondja a kórházban lábadozó Erőss Zsolt, akinek – miután őt és társait egy lavina elsodorta a Magas-Tátrában – jobb lábát térd alatt amputálták.

Hópárduc világosan beszél a balesetről: – A zuhanás után már tudtam, hogy törésem van, tudtam, hogy nehéz lesz megküzdeni vele, de optimistán értékeltem a helyzetet. Arra nem gondoltam akkor, hogy a sérülést nem lehet majd rendbe hozni. Utána, ahogy dagadt a lábam, és látva, hogy elég sokat kell várni a mentésre, azon aggódtam, nehogy keringési zavarok lépjenek föl. Sajnos, ez bekövetkezett. Egyet kellett értenem azzal, amit az orvosom, Sárváry professzor közölt: hogy ezt a lábat nem érdemes megmenteni.

Erőss cáfolta azokat a híreket, melyek szerint a lába helyett a hegyet választotta, a hegymászásért feláldozta végtagját. – Az én példám az olyanok előtt is ott kell legyen, akiknek nincs sport az életükben, viszont nem akarják, hogy egy betegség, egy fájó láb határozza meg az életüket. Ha nem az amputáció mellett döntök, akkor az azt jelentette volna, hogy fájdalomcsillapítókon és egy használhatatlan lábbal kell élnem – mondta a hegymászó.

Nemsokára bal lábán járógipsszel, jobb lábán ideiglenes protézissel elkezdheti a járásgyakorlatokat. Újabb nyolcezres csúcs támadásáról egyelőre még nem beszél, de szándékában áll kisebb hegyekre menni, Erdélybe jönni, s ha csúcshódításról nem is, de egy életút-összeállításról láthatnak bemutatót tőle idén is az erdélyiek.

Tudni kell lemondani – állítja Erős Zsolt: „Ez az emberi természet, mindig előre megy, mindig újabb feladatot talál. Ahogy elkezdtem fejlődni a hegymászásban, mindig azt éreztem, hogy újabb csúcsokra kell feljutni, és nem a régiekre visszamenni. Pedig annyira jó visszatérni egy olyan helyre, ami nagyon tetszett… de az már luxus.”

Ígéret az unió őshonos nemzeti kisebbségeinek

Sógor Csaba az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról kérdezte Brüsszelben az EB alapjogi biztosjelölt asszonyát. Az EP-képviselő szerint sikerült intézményes kötelezettségvállalást elérni a biztosjelölt részéről — olvasható sajtóközleményében.


Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő Viviane Reding, a jogérvényesülés, az alapvető jogok és az uniós polgárság kérdésének biztosjelöltjéhez intézett kérdést. A jelölt egyben az Európai Bizottság (EB) egyik alelnöki tisztségének vá­rományosa is, luxemburgi származású, és már két mandátumot töltött EB-biztosi állásban: a kultúra és nevelés, illetve az információ és médiák kérdésének EU-biztosa is volt. Kis ország érdekeinek képviselőjeként maga is egy kisebbségi, kevésbé használatos nyelvet, a luxemburgit beszéli.

Sógor Csaba kifejtette, azt reméli a biztosjelölt asszony szakmai tapasztalata alapján, hogy érzékenységgel fogja kezelni az EU által mindeddig mostohán kezelt kisebbségi problematikát. Viviane Redingtől megkérdezte: ,,Milyen lépéseket kíván tenni annak érdekében, hogy a Stockholmi Program alapjogokra vonatkozó részével összhangban megszűnjön a diszkrimináció minden formája a hagyományos nemzeti kisebbségi közösségekkel szemben az EU tagállamaiban, és ezáltal az ezen közösségekhez tartozó személyek is teljes jogú európai polgárokként járulhassanak hozzá a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakításához?"

A biztosjelölt asszony válaszában a Lisszaboni Szerződés életbelépésének köszönhető azon új elemekre hivatkozott (a Lisszaboni Szerződés 2., illetve az Alapjogi Charta 21. cikkelye), melyek hathatós intézkedéseket tesznek lehetővé az őshonos nemzeti kisebbségi közösségekhez tartozó személyek jogainak biztosításában. A biztosjelölt asszony elmondta, hogy a Bécsben működő Alapjogi Ügynökség tanulmányainak és elemzéseinek figyelembevételével szándékszik tevékenykedni. Csapatá­ban egy személy feladata teljes munkaidőben és kizárólag a kisebbségi jogok kérdésének kezelése lesz. Viviane Reding megígérte, a hagyományos nemzeti kisebbségek védelmére új rendszereket is próbál majd javasolni.

— Úgy vélem, biztató választ kaptam kérdésemre — összegezte Sógor Csaba a biztosjelölt asszony meghallgatásán elhangzottakat. Konkrét ígéretet nem lehetetlen, de nehéz kicsikarni EB-biztosi meghallgatáson. Őshonos nemzeti kisebbségeink jogainak védelmében sikerült intézményes kötelezettségvállalást elérni a biztosjelölt részéről — vélekedett.

Rekviem egy hadseregért

Nevezhetnénk értelmetlen áldozatok mementójának azt az estbe hajló tegnapi megemlékezést, melyet Sepsiszentgyörgy katonatemetőjében tartott a Don-kanyar jeltelen sírjaiban nyugvó magyar honvédek emlékére a Történelmi Vitézi Rend (TVR) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) háromszéki szervezete.


1943. január 12. fél évszázadig tabu volt, most kötelességünk erre emlékezni — világlott ki Nagy Zoltán, a TVR Sepsi széki fiatal hadnagyának és Nemes Előd EMI-elnök megnyitóbeszédéből. A hatvanhét esztendővel ezelőtt lezajlott gyászos harci eseményekről Bordás Attila tartott részletes ismertetőt, elmondta, hogy a frontra kivezényelt 2. magyar hadseregnek több mint 135 000 áldozata volt. A fáklyák lángjánál mondta a kevés emlékező: Békés nyugodalmat hőseinknek! ,,Azért ne csüggedjetek el" — tolmácsolta Pál apostol szavait t. Incze Zsolt szemerjai református lelkipásztor, Nemeskürthy István Rekviem egy hadseregért regényét ajánlotta kötelező olvasmányként a maiaknak, és imádkozott ft. Szabó Lajos kanonok, sepsiszentgyörgyi esperes-lelkész. A késői emlékezés virágait helyezte el a TVR, az EMI szervezete, a város polgármesteri hivatala, az RMDSZ és a MPP küldöttsége.

Dálnoki Miklós Béla (1890—1948)

Százhúsz évvel ezelőtt született ősi lófő dálnoki székely családban. Ősei 1635-ben már Dálnokban lustrálnak. Katonatiszt, vezérezredes, politikus, miniszterelnök lett. A kőszegi katonai reáliskola után végezte el a Ludovika Akadémiát. 1910-ben avatták hadnaggyá, fiatalon ott volt az első világháború harcterein.


A húszas évek elejétől már vezérkari és minisztériumi beosztásokban dolgozik, 1933 és 1936 között katonai attasé Berlinben. 1942. október végétől Horthy Katonai Irodájának főnöke. 1944. augusztus 1-jé­től az I. magyar hadsereg parancsnoka. A nyilas hatalomátvétel után törzsének néhány tagjával és 20 000 emberrel átállt a szovjet csapatokhoz, és kiáltványt adott ki a német hadsereg elleni harc megindítására. Így lett 1944 decemberétől az 1945. novemberi választásokig a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnöke, a debreceni koalíció jobbszárnyának egyik vezető képviselője. Távollétében a nyilasok lefokozták. Később a Magyar Függetlenségi Párt vezetője, de politikailag elszigetelődik. 1948-ban halt meg Budapesten. Magánemberként temették el. Édesanyjával egy sírban nyugszik a Kerepesi temetőben.

Románia 2010- ....Abszurdisztán

Romániai piacgazdaság .......! Nem tévedés 2009-ben és nem 1959-ben.....!!!!!

Az EU-ban a legjobb máshol élni, mint Romániában, mondják az okosak. Ugyanis a világ 194 országa közül mi úgy a negyvenötödik helyen állunk az életminőség szempontjából. Még a mellettünk levő Bulgária is előttünk jár. Az EU országai közül meg az utolsó helyre sikerült letornásznunk magunk.


Az az igazság, hogy igazságtalanok a szempontok. Mert mennyi mindenben lehetnénk az elsők között Európában! Például abban, hogy hol a legnagyobb a csecsemőhalandóság. Vagy hol a legkisebb az átlagéletkor. Csupa dobogós helyen állunk. Ugyanígy a korrupció terén is. Az elsők között. Nálunk a legkisebbek a fizetések vagy a nyugdíjak. Olyan dolgokat néztek, mint a megélhetési költségek nagysága, szabad idő, kultúra, egészségügy, környezet, infrastruktúra stb… Mi aránylag jól állunk a szabad idő tekintetében. Gondolom, azért, mert rengeteg a munkanélküli, és azoknak sok szabad idejük van. Ugyancsak általában szabadon és közbiztonságilag biztonságosan élünk, olyan országok társaságában, mint Egyiptom vagy Mexikó. A legjobb Franciaországban élni. Nálunk a legrosszabb a helyzet az infrastruktúra és az ipari fejlettség tekintetében. Most ráadásul a pénzügyminiszterünk, Vlădescu jól megijesztett. Azt mondja: lemond, ha emelni találják a nyugdíjakat. Szó sem lehet róla!, mert mi lenne velünk pénzügyminiszter nélkül? De végül is meg lehetünk elégedve, mert azt mondja, hogy még 2011 is olyan nehéz lesz, mint 2010. Hát nem biztató?! Hátha azt mondaná, hogy még rosszabb lesz? Az a helyzet, hogy nálunk kevesen dolgoznak, de szép eredményeket értünk el a nyugdíjasok számát tekintve. Már van öt és fél millió. Ez tiszta veszteség! Semmit nem hoznak, csak viszik az állam pénzét! Követelőznek, mint az angol királynő, aki most szintén nyugdíjemelést kért. Folynak a tárgyalások erről Angliában, akár a mi nyugdíjasainkról a parlamentben. Az angol királynő az adófizetőknek 45 millió euróba került. Ebből karban kell tartatnia a kastélyait, és kell finanszíroznia utazásait is. Azt kifogásolják, hogy igen sokat költ kerti partikra. A királyi ház ugyanúgy érvel, mint nálunk a nyugdíjasok. Ott is egyre többe kerül az élet. Infláció van. Sokba kerül a paloták fenntartása. Anglia is az utóbbi hatvan év legnagyobb visszaesését éli. Mi is rossz helyzetben vagyunk, akár Anglia. Nálunk is költsenek kevesebbet a nyugdíjasok palotáik fenntartására! Ne festessék ki azt a két szobát minden második évben! Ne rendezzenek annyi kerti partit a balkonra kiülve. Ráadásul nálunk a nyugdíjasok ingyen utazhattak, nem mint az angol királynő, aki saját maga fizette utazgatásait. Véget kell vetni a sok ingyen utazgatásnak! És minél hamarabb be kell vezetni az öt és fél százalékos társadalombiztosítási adót. Mert nem elég, hogy nem dolgoznak, hanem még betegeskednek is. Aztán öregkorban nem jó, ha az ember sokat eszik. A hamburger- és hotdogadó mintájára be kellene vezetni a nyugdíjasoknak az ételadót. Ha eszel, fizetsz, mint a katonatiszt! Régen is volt ilyen tudományos étkeztetési program. Csak vissza kellene vezetni. Milyen egészséges lenne egy friss fűleves vagy egy jó szójaszalámi! Rebesgetik a nyugdíjak befagyasztását és a nyugdíjpont 27 százalékra csökkentését. A befagyasztáshoz nincs elég hideg ezen az enyhe télen. De például csökkenteni lehetne a nyugdíjakat. Viseljék a mi nyugdíjasaink is a nehézségeket, akár az angol királynő!

Amputálták Erőss Zsolt jobb lábát

Erős Zsolt a magyar Hópárduc

Amputálták a lavinabalesetet szenvedett Erőss Zsolt hegymászó jobb lábát térdtől lefelé – közölte Sárváry András, a budapesti Péterfy Sándor utcai kórház baleseti központjának szakmai igazgatója vasárnap az MTI-vel.

Közleménye szerint Erőss Zsolt egy konzílium során „az összes lehetséges előnyt és hátrányt megbeszélve” a térdmozgás megtartásával járó, igen korai komplex rehabilitációt lehetővé tévő amputációt választotta, amit szombaton elvégeztek rajta. A professzor emlékeztetett arra, hogy Erőss Zsolt lavinabalesete során többszörös súlyos sérülést szenvedett. Az elsődleges ellátás a poprádi kórházban történt, ahol lágyrészsérüléseit megvarrták, alsó végtagjait pedig gipszsínben rögzítették. Állapotának stabilizálása után Magyarországra szállították, és a Péterfy kórház baleseti központjában kedden mindkét alsó végtagi törését megoperálták. A szakmai igazgató tájékoztatása szerint Erőss Zsolt bal oldali bokatörése várhatóan szövődménymentesen gyógyul.

Kollár Lajos, a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat vezetője szerint Erőss Zsoltot lelkileg sem kell félteni. Szerinte ez a döntés Erőss Zsolt további hegymászó-pályafutásának érdekében is történt. „Jó esély van arra, hogy a 2010-es őszi mászószezonban újabb nyolcezressel gazdagítsa a magyar hegymászást” – mondta.

Amint arról lapunkban beszámoltunk, Erőss Zsolt két másik hegymászótársával együtt a múlt hét végén szenvedett súlyos balesetet a Magas- Tátrában, amikor lavina sodorta el őket, és a mélybe zuhantak.

Beiktatták György Ervint

Tamás Sándor, Markó Béla, György Ervin



A történelem ismétlődik — mondotta Markó Béla, aki öt évvel ezelőtt ugyancsak miniszterelnök-helyettesként, hasonló formában szintén György Ervint iktatta be Kovászna megyei prefektusi tisztségébe. Ezúttal jelen volt a román pártvezérek többsége, akik akkor tiltakozásként távol maradtak, eljöttek az intézményvezetők, a polgármesterek, a kormánybiztosi hivatal alkalmazottjai. A megyei tanáccsal közös gyűlésteremből ez alkalommal nem távolították el a megyezászlót (Codrin Munteanu előző prefektus ezt minden rendezvényük alkalmával megtette), és újból először magyar nyelven hangzottak el a beszédek.


A kormányzati szerepléssel felelősséget vállalt az RMDSZ, és ennek a felelősségvállalásnak háromszéki letéteményese György Ervin prefektus, a prefektúra intézménye — emelte ki beszé­dében Markó Béla. „Azt kí­vánom, a ráruházott erőt fordítsa a megye összes lakója javára, elfogulatlanul, pártatlanul, egyenlő módon. Képviselje minden pillanatban a törvényességet, az alkotmányosságot, viszonyuljon úgy a felelőssége alá tartozó dekoncentrált intézményekhez, hogy azok itt, a megyében is hozzájárulhassanak a mindannyiunk számára fontos kormányzati prioritások megoldásához" — mondotta Markó.

„Semmi új a nap alatt" — kezdte György Ervin, aki kiemelte, azt szeretné folytatni, amit öt évvel ezelőtt elkezdett. Jó együttműködést akar az önkormányzatokkal, a dekoncentrált intézmények vezetőivel, és bízik benne, eredményes lesz mandátuma — mondotta. Eskü­tétele után pezsgővel koccintva kívántak sok sikert munkájához az egybegyűltek.

Ma várhatóan a Hargita megyei Ladányi Lászlót is kinevezik prefektusnak, így hosszú idő után ismét magyar kormánybiztosa lesz mindkét székelyföldi megyének. Markó Béla szerint ez a normalitás jele, nem kell eltúlozni a jelentőségét, de szó nélkül sem kell hagyni az eseményt.

Wass Albert

Wass Albert 1908. január 8-án a Kolozsvár melletti Válaszúton látta meg a napvilágot. Erdélyben született tehát, annak is Mezőségnek nevezett középső részén.

És itt születtek ősei is, több mint ezer évre visszamenőleg. Búzát nevű felmenője, Koppány vezér atyafiaként, Szent István királyunk haragja elől menekült az akkor még tavakkal borított vidékre. Búzát unokája, Miklós, megmentvén Szent László király életét, nemességet szerzett tőle. Tekintettel hatalmas erejére, a király Vasnak íratta be nevét a nemesi oklevélbe. Innen ered a család neve. Grófi címet Mária Teréziától kaptak. Dédnagyapja az 1848—49-es szabadságharcot Bem tábornok szárnysegédjeként harcolta végig. Emiatt tizenhét esztendőt kellett raboskodnia a hírhedt kufsteini várbörtönben. Alig tízévesen, 1919. január 19-én több családtagjával együtt Kolozsváron részt vett azon a népgyűlésen és felvonuláson, melyen a magyarok önrendelkezési jogot követeltek maguknak. Ugyanúgy, ahogy ezt a románok tették az 1818. december 1-jei gyulafehérvári nagygyűlésen. Ez utóbbi békésen zajlott le. A magyar szuronyok védelme alatt. Nem így a kolozsvári. Ugyanis a megszálló román katonaság sortüzet nyitott a tüntetőkre. Sebesültek és halottak hevertek az utcákon. Ez volt Wass Albert első találkozása az idegen karhatalommal.

Az alapfokú iskola elvégzése után tanulmányait Magyarországon, Németországban és Franciaországban folytatta. A tanulás mellett íróként és költőként alkotott. Műveivel már diákkorában beírja nevét a magyar irodalom aranykönyvébe. 1932-ben visszatér Erdélybe, hogy családja megmaradt birtokán átvegye a gazdaság vezetését. Mivel hazaérkezése után szinte azonnal katonai behívót kap a román hadseregbe, erre csak két évvel később kerülhet sor. Miután nagyapja meghalt, átvette egyházi tisztségét, az erdélyi református egyház püspökségének főgondnoka lett. Abban az időben, amikor az országszerte elharapózott román nacionalizmus nyomására kiadták a jelszót, hogy Románia a románoké, életveszélyes volt az erdélyi magyar nemzetrész jogait védeni. Ő mégis ezt tette. Földbirtokosként, íróként és közéleti személyiségként egyaránt. Észak-Erdély 1940-es Magyarországhoz való visszacsatolása után királyi erdőfelügyelőként és a kolozsvári Ellenzék lap szerkesztőjeként dolgozott. Fasisztaellenes magatartása, viselkedése és cikkei miatt a Gestapo látókörébe kerül. Veress Lajos tábornok, az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg főparancsnoka tudomást szerezvén erről, behívót küldet neki. Csak így tudja kimenteni a német titkosrendőrség karmai közül. Rövid idő alatt másodszor is katona lesz tehát, de ezúttal a magyar hadseregben. Kezdetben alhadnagyként harcolt az ukrán fronton, majd a dálnoki születésű Veress tábornok szárnysegédje lett. Mivel főnöke a náciellenes magyar földalatti mozgalom vezetője volt, maga is tevékeny résztvevőjévé válik a nyugati szövetségesekkel folytatott titkos tárgyalásoknak. Ezért 1944-ben, Magyarország német megszállása után a tábornokkal együtt a Gestapo őt is letartóztatja. Néhány nap múlva szabadon engedik, és Veress utódjai mellett folytathatja tiszti tevékenységét az orosz megszállásig. Utolsó pillanatban hagyja el az országot, a németek börtönében sínylődő, de még mindig jó kapcsolatokkal rendelkező Veress tábornok parancsára és segítségével. Rövid amerikai fogság és pár év németországi tartózkodás után négy fiával kivándorol Amerikába. Hátrahagyva az őt követni nem akaró feleségét és időközben megszületett Endre nevű fiát.

Amerikában 1998-ban bekövetkezett haláláig magyar hazája és az erdélyi magyarság ügyét szolgálta. Íróként, közéleti személyiségként, egyetemi tanárként s különböző magyar szervezetek tagjaként és vezetőjeként egyaránt. Erőfeszítéseket téve a két békediktátum során minket ért vérlázító igazságtalanságok közvélemény előtti feltárása érdekében. Ez irányú tevékenysége a román diktátor, Ceauşescu figyelmét is felkeltette. Olyannyira, hogy parancsára a hírhedt Szekuritáté ügynökei több ízben is az életére törtek. De nem ezek voltak a román hatalom első ilyen irányú próbálkozásai. Már korábban is meg akartak szabadulni a népe védelmezőjeként számukra kényelmetlenné vált magyar gróftól. Ennek érdekében egy rögtönítélő román bíróság még 1946-ban halálra ítélte. Apjával együtt. Távollé­tében és koholt vádak alapján. Olyan bűnökért, melyeket soha nem követett el. Mivel a halálos ítélet még mindig érvényben van, Wass Albertet Romá­niában háborús bűnösként bélyegzik meg. A mai napig. Miközben a bíróság megtagadja a perújrafelvétel engedélyezését, melynek során kiderülhetne apa és fia ártatlansága. Teszik ezt annak ellenére, hogy az Amerikai Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma már évtizedekkel ezelőtt kivizsgálta az ügyet, és Wass Albertet felmentette a vád alól. Felmentették, mivel a kérdéses napokban nem is tartózkodott a rájuk kent bűntettek elkövetésének helyszínén. Igazolhatóan és bizonyítottan. E felmentés tette lehetővé, hogy Huba nevű fia Amerikában elvégezhesse a katonai akadémiát. Hogy a 80-as évekre az Egyesült Államok fődandártábornoka legyen. Hogy a brüsszeli NATO-központban a főtitkár és a legfőbb szövetségi parancsnok tanácsadójaként hozzájárulhasson a kommunizmus bukásához. Hogy kiváló katonai képességei és felkészültsége birtokában részt vehessen az 1991-es, Sivatagi vihar fedőnevű hadművelet kidolgozásában. Melynek célja és sikeresen végrehajtott feladata Kuvait felszabadítása volt.

A hamis vádak alapján kimondott halálos ítélet következtében Wass Albert soha többé nem látogathatott haza Erdély földjére. Viszont hamvait kívánságának megfelelően a marosvécsi Kemény-kastély kertjében temették el. Barátja és harcostársa, báró Kemény János mellé. Így megfáradt testének pora mégiscsak az imádott Erdély földjében nyugszik. Mert csak itt nyugodhat. Lelke pedig fent lebeg a magasban, a Maros völgyének bércei fölött.

Végezetül hadd álljanak itt szavai: Üzenem Erdély szenvedő magyarjainak: járjatok emelt fővel az ősi földön, mert csak emelt fővel láthatjátok az Istent. Aki az Úr Isten szolgálatában él, az megmarad. Amit emberi szóval csodának nevezünk, az valójában az Úr Isten munkája bennünk és általunk. Higgyetek és bízzatok ebben, erdélyi véreim, s ez a hit és ez a bizalom erőt ad a sors súlyának viseléséhez! Így legyen.

A Siculicidium 246. évfordulójára emlékeztek

Tavaly még levetették a magyar zászlót a házakról a madéfalvi rendőrök, csütörtökön ugyanők már villogó felvezető autóval segítették a haladásban a Siculicidium megemlékező ünnepségére vonuló tömeget.

Akkor többen tiltakoztak, és kérték az incidens kivizsgálását, köztük az ellenzékbe lépett RMDSZ is, kormányzati pozícióból viszont a tegnapi rendezvényt követően már nem volt szükség ilyen lépésre. Jó apropót szolgáltatott viszont az emlékmű lábánál mikrofonhoz lépő szónokoknak ünnepi beszédük felépítéséhez. Az elsőként felszólaló helyi polgármester, Szentes Csaba, miután felidézte a 246 évvel ezelőtt történt mészárlást, amikor a császári seregek mintegy kétszáz székelyt gyilkoltak meg, arról beszélt, „ma is vannak nagyobb hatalmak, zsarnoki erők, akik próbára teszik kisebbségbe került nemzetünket”. „Nem dőlhetünk hátra – figyelmeztetett beszédében Becze István megyei tanácsos –, mert ma is vannak, akik le akarnak csapni Székelyföld népére. A székelyek össze tudtak fogni 1764 elején, és erre van szükség ma is. Túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy a széthúzás luxusát megengedhessük magunknak.”

Összefogásra és határozott kiállásra buzdított Korodi Attila parlamenti képviselő is, aki szerint a madéfalvi veszedelem üzenete, hogy a történelem csapásai ellenére a székelyek mindig talpra álltak. „A székelyeket nem lehet csak úgy ide-oda rángatni, igazgatni. Konokok, büszkék vagyunk. Akkor is kiállunk jogainkért, ha ezzel zavarjuk a mindenkori vezetést. Minden kornak megvannak a maga zsarnokai, akikkel szemben a székely közösségnek fel kell emelnie a hangját” – hangoztatta Korodi.

A mintegy hétszáz megemlékező részvételével lezajlott ünnepség végén koszorúk kerültek az emlékmű talapzatára, este pedig bemutatták a Madéfalváról nemrég készített dokumentumfilmet.

Költségvetés-2010

Nyilvánosságra került a máris erősen vitatott idei költségvetés. Harminchárom százalékkal kevesebb jut idén leosztásra a minisztériumoknak, a visszatérő indoklás szerint azért, mert nincsen pénz. Az ország végzetesen és végletesen eladósodott, a Nemzetközi Valutaalap fennhatósága alá került, s ez a jeles szervezet — melynek mérlege előrejelzések szerint csak áprilisban kerül napvilágra — nyereséges évet zárt 2009-ben, a válság évében… Hogy hogyan és miért, megérne egy misét, de most koncentráljunk az idei költségvetésre.


Némely minisztérium, látható már most, nagy vesztese lehet az idei évnek. Az oktatásügyi minisztérium csak addig húzhatja a takarót, amíg ér, ezért elbocsátásokkal számolnak. A szakszervezetek nyilvánvalóan hevesen tiltakoznak a megszorítások és az elbocsátások ellen, hétről hétre nő a munkanélküliek száma, ezért sztrájkkal fenyegetőznek. Lehetséges, hogy az újabb sovány esztendő a sztrájkok, munkabeszüntetések éve lesz Romániában? És nagy vesztese a költségvetésnek az ezer sebből vérző egészségügy és a művelődés is.

Vannak viszont szerencsésebb minisztériumok is, elsősorban az Elena Udrea által irányított turisztikai és fejlesztési minisztérium, amely több mint hárommilliárd euróból gazdálkodhat. Az agilis miniszter asszony láthatólag lemondott arról, hogy turisztikai központtá fejlessze Bukarestet, újabb álma egy golfpálya építése Snagovon ötven hektáron, idecsalogatandó a külföldi turistákat. Ezt az elképzelést nem is kommentáljuk, nyilvánvaló, az ellehetetlenülő helyzetben nem egy milliárdokba kerülő golfpálya építése a legfontosabb. Viszonylag nagy összegeket kapnak a titkosszolgálatok, az RHSZ 1,2 milliárd lejt, a STS 466,5, a SIE 214,3, a SPP 135,8 milliót.

Még furcsább, hogy naponta mennek csődbe és zárnak be kis- és középvállalatok, a kormány viszont a külföldi nagyvállalatokat támogatja a kölcsönből, tehát a román adófizetők pénzéből, ami önmagában is képtelenség. Most üt vissza a kampányolással elpocsékolt idő, amikor a válság kezelésére semmi nem történt, a politikai hacacáré minden energiát lekötött, s az, hogy a kormánynak nincs egy általános víziója a sokat hangoztatott parlamenti, közjogi reformról. Pénz pedig, úgy tűnik, nincs, s ha mégis van, nem oda kerül, ahova kellene. Románia hajója pedig sodródik, egyre sodródik, a nagy kormányos az ellenzék ellehetetlenítésével van elfoglalva, s ahogyan újévi köszöntőjében nyilatkozta: a néppel szövetkezett. Abszurdisztán már csak ilyen….............

Jobban van a csíkszeredai hegymászó

Súlyos sérüléseket szenvedett a szlovákiai Magas-Tátrában a csíkszeredai származású Erőss Zsolt hegymászó, amikor szombaton este lavina sodorta el két társával együtt. Az alpinistát egy közeli kórházban megműtötték, Budapesten viszont további sebészi beavatkozásra van szüksége.

Lavina sodorta el a csíkszeredai születésű Erőss Zsolt hegymászót, amikor szombaton két társával együtt a Magas-Tátrában található Kopki-hegygerincen ereszkedett lefelé a völgybe, a Dracia Dolinkába (Sárkány-völgyecske). A három tapasztalt hegymászó közül ketten súlyos sérüléseket szenvedtek, de túlélték a balesetet.

Erőss Zsolt és a többi alpinista a nagy-britanniai 2adventures Ltd. magyarországi leányvállalatának, az iKaland utazás- és túraszervező cég egyik szilveszteri programján vett részt, amelyen a tapasztalt alpinisták túrázókat tanítottak és velük együtt másztak hegyet a szlovákiai Magas-Tátrában. Amint azt az iKaland képviselője elmondta, a sajnálatos baleset résztvevői nem a kereskedelmi túra résztvevői voltak, hanem két hegymászóvezető és egy szintén hegymászó barátjuk, akik magánmászásra indultak el szombaton.

Rényi Zsolt, Erőss Zsolt egyik kollégája – aki a baleset pillanatában egy másik csapattal a közelben tartózkodott, majd ő is részt vett a mentésben – azt mondta, ereszkedés közben történt a baleset. „Zsolték jöttek le a hegyről, amikor leszakadt egy hóerkély. Zsolt volt legfelül, biztosítva másik két társát, és ő csákányozva megpróbálta kifogni az esést. Csakhogy a hó közben az alább lévő két hegymászó alatt is megmozdult, ők pedig magukkal rántották Zsoltot, mintegy 150 méternyit zuhanva. Valószínűleg a rándulástól tört el mindkét lába” – magyarázta Rényi. A mintegy száz méter távolságban tartózkodó alpinista társaival együtt hallotta Erőssék kiáltását, és a segítségükre sietett. A sérültek időközben a hegyimentőket is értesítették, ők 45-en indultak a keresésükre, a rossz időjárás miatt ugyanis helikopterrel nem lehetett megközelíteni a helyszínt. „Kevés volt a hó is, nem lehetett csúsztatni hordágyon a sérülteket, ezért nehéz terepen kellett őket cipelni” – emlékszik vissza Rényi.

A három sérültet a poprádi kórházba szállították, egyiküket nem sokkal később haza is engedték. Erőss nyílt lábtörését azonnal megműtötték, a másik lábán viszont Budapesten még további sebészi beavatkozásra lesz szükség. A sérültért tegnap délután indult mentőautó, hogy Szlovákiából Magyarországra szállítsák, amire várhatóan ma kerül sor.
*
Erőss Zsolt Csíkszeredában született 1968-ban, ő volt az első, aki magyar állampolgárként mászta meg a Mount Everestet 2002-ben. Előtte feljutott a Himalája több csúcsára, a 6960 méteres Aconcaguára, 2005-ben a 8005 méteres magasságig jutott el, 2008-ban pedig megmászta a Föld ötödik legmagasabb csúcsát, a nepáli 8463 méteres Makalut. Tavalyi 8156 m-re való feljutásával elérte a magyar hegymászás 10. nyolcezres csúcsát.

Te rongyos élet......Te drága élet…

Hallottad? (Hátha valaki nem hallotta?) — kérdezte a férj feleségét, miután letette a munkát a múlt év végén: azt mondják, ismét drágul a cigaretta 35 és az alkohol 8 százalékkal. Nem baj — válaszolt a feleség: kevesebbet fogunk… enni!

Az illetékesek azt mondják, azért nő az élvezeti cikkek ára, mert az unióban sokkal nagyobb a luxusadó miatt. És fel kell nekünk is zárkóznunk az unióhoz! A fizetésekben miért nem kell, csak az árakban? Olyan drágán élvezkedhetünk, akár ők. Viszont örvendetes, hogy eltörlik a drágakövek, parfümök és bizonyos vízi közlekedési eszközök luxusadóját. Ez azért jó, mert például a kölnivíz is alkohol alapú, és az egészségügyi szesz mellett immár kölnivizet is tudunk inni pálinka helyett. Aztán: ne utazzunk autóval (drágul a benzin!), mert egészségtelen, hanem inkább gyalogoljunk. Ha nem, akkor vegyünk egy motorcsónakot, és közlekedjünk azzal. Amúgy is majdnem állandóan árvizek öntik el az országot. Amit megspórolunk az autókázáson a kölnivízzel, abból vegyünk drágaköveket, mert értékük időtálló, nem inflálódik, mint a lej. Csupa gondoskodás a részünk. Drágul még egy sereg mezőgazdasági termék. Mind ártalmas. Hiába mondják a hozzáértők, hogy ne együnk például disznóhúst, mert egészségtelen. Nem hallgatunk a jó szóra. Esszük a jó egészségtelen kolbászokat, sonkákat, flekkeneket. Ez a sok drágítás viszont jó módszer az evészetről való leszoktatáshoz. A kávé luxusadója viszont nulla lesz. Hogy mindenki olcsón hozzájusson. Sok kávét iszunk, kevesebbet alszunk, és több időnk lesz dolgozni. Lesz egyéb is, ami csökkenő tendenciát mutat. Például a fizetés és a munkahely. Azt mindig mondták, hogy az embernek az élete a legdrágább. Ezek után, hogy az élet tovább drágul, azt ki gondolta volna? Ha valami a legdrágább, akkor hogyan lehet még drágább? Ez azért is lehet, mert az újévi jókívánságok között nincs erre vonatkozó óhaj.

Mert miket is kívánunk egymásnak az új esztendőre? Szerencsét, sikereket, jó egészséget! Mivel a szerencse első a sorban, és forgandó, a többi is vagy bejön, vagy nem. Aztán: Bort, búzát, békességet! Bort, aki tud, csinál még pityókából is, hanem vesz a boltokban, mert van ott is elég. Búza meg annyi, hogy nincs vele mit kezdeni. Nem lehet eladni sem rendes áron. Így a búzát ki kellene venni a kívánnivalók közül. A békességben csak reménykedhetünk, azt ugyan kívánjuk, de a valóságban nem is igazán akarjuk. Itt van mindjárt élő példának a sepsiszentgyörgyi tanács.

Egyetlen olyan jókívánságot sem hallottam, hogy: Kívánok olcsó húst! Biztosan azért, mert úgy tudjuk: Olcsó húsnak híg a leve. Ezért drágul. Vagy azt sem mondjuk: Kívánok jövőre neked olcsó benzint meg gázolajat! Ezért drágulnak. Ezek is élvezeti cikkek. Pedig nem az ember, hanem az autók isszák. Az autók meg ne élvezkedjenek! Élvezeti cikk lehet, és ezért drágul a villanyáram is. És mennyire ártalmas az egészségre például a villamosszék! Ne üljünk bele, ha nem muszáj! Végül is azok, akiktől függnek az áremelések, mind jót akarnak nekünk. Csak mi nem értjük meg. Állandóan okoskodunk, és mást akarunk. Hát nem mindenki a hét végét, az ünnepeket, a szabadságot várja? Aztán ha el akarnak küldeni munkanélkülinek, az nem tetszik. Bár az idősebbek szívrepesve várják a nyugdíjat. Aztán aki már minden korhatáron túl van, az nem akar menni. Hát lehet így vezetni egy országot, egy népet?

Románia 2010 (Uniós balkáni banánköztársaság)

Drágulások sorozatára lehet számítani idén. Az üzemanyag jövedéki adójának növekedése láncreakciót vált ki, és ha most nem is emelkednek drasztikusan az árak, az év folyamán látványos lesz a folyamat. A közel másfél millió állami alkalmazott bevételei is csökkennek: béreik nem növekednek, és több kiegészítő juttatástól elesnek. A közszférából közel százezer embert bocsátanak el. Úgy tűnik, a kormány az állami költségvetés egyensúlyának megőrzése érdekében feláldozza a családi költségvetések egyensúlyát.

Az állami- és a társadalombiztosítási költségvetés-tervezetek tükrében nyilvánvaló, hogy 2010 a megvonások éve lesz. A költségvetés kiadási oldalának „szűkítése” a közszférai alkalmazottak és a nyugdíjasok reáljövedelmének (vásárlóerejének) csökkenését fogja előidézni. A kormány részéről ugyan továbbra is azt hangoztatják, hogy a január 1-jén hatályba lépett új egységes bérezési törvény nyomán a bére senkinek sem fog csökkenni, a helyzetkép azonban sokkal borúsabb. A törvény ugyanis arról is rendelkezik, hogy ebben az esztendőben nem képezhető, illetve nem folyósítható sem prémium, sem 13. havi bér, valamint „szabadságpénz”, s mi több, a túlórázás sem ellentételezhető pénzbeni juttatással. A 2009/114-es kormányrendelet 1-es szakasza értelmében pedig a központi és helyi közintézmények, függetlenül azok finanszírozási és alárendeltségi rendszerétől, 2010 folyamán nem nyújthatnak étkezési- , ajándék-és üdülési jegyeket. (Az étkezési jegyek tekintetében ugyan van egy kivétel – a „teljes egészében saját bevételekből finanszírozott intézmények” – , de az intézményátszervezési törvény, illetve hatályon kívül helyezett jogszabályok tükrében nemigen lehet beazonosítani ilyen jogállást.) Egyébként ez a kormányrendelet másabb, megszigorító előírásokat is tartalmaz (köztük a tanügyi személyzet „karcsúsítására” vonatkozó mellékletet), amelyek ismertetésére a napokban még visszatérünk. Ami a nyugdíjasokat illeti: az idén semminemű emelésre, indexálásra nem kerül sor, a nyugdíjakat befagyasztják a 2009-es szinten. És most már biztos, hogy a jövőben sem számíthatnak a fel nem használt utazási jegyek „kompenzálására”. Arról a 2004/565-ös törvénnyel jóváhagyott 2004/71-es kormányrendelet rendelkezett. A tényleges alkalmazást többször is elnapolták, most véglegesen ugyanis a 2009/114-es sürgősségi kormányrendelet II-es szakasza előírásaival hatályon kívül helyezték a szóban forgó jogszabályt.

Mindezt tetőzi az is, hogy az esztendő folyamán igen nagyméretű létszámcsökkentésre lehet számítani a közszférában. Ezt a kormány illetékesei is elismerik, bár cáfolják a szakszervezetek ama állítását miszerint 150-200 ezer személy elbocsátására kerül(ne) sor: Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter szerint 100 ezer körül lehet a megszűnő állások száma, Mihai Şeitan munkaügyi miniszter „optimistább” szerinte 70-80 ezer állás szűnhet meg, s az első félév végére a munkanélküliségi ráta elérheti a 8,5 százalékot, de az esztendő végére az 7,3 százalékra mérséklődik. Hogy mire apalozza számítását nem lehet tudni. De egy dolog biztos: 2010-ben az általános költségvetés-tervezetben (ez az állami költségvetésen túl felöleli a többi költségvetéseket is) 1,5 milliárd lejjel kisebb személyzeti kiadást irányoztak elő, mint 2009-ben. Tehát a közszféra semmiképp sem lesz aktív szereplője a munkaerőpiacnak, s hogy mi lesz a versenyszféréban, azt most a munkaügyi miniszter sem képes megjósolni.

Dráguláshullámok

A vázoltakból egyértelműen kiolvasható, hogy az állami költségvetési megvonások nyomán a lakosság jelentős hányada esetében „összezsugorodik” a családi költségvetés bevételi oldala is. De nem így annak kiadási oldala, hisz az új esztendőben sok mindenért többet kell majd fizetnünk. Január 1-jétől megemelt jövedéki adóval (akcízával) terheltek az üzemanyagok, a villamos energia, a cigarettaféleségek kiskereskedelmi árai, 10-20 százalékkal emelkedtek meg a helyi adók és illetékek szintjei, megdrágultak egyes hatóságilag szabályzott díjszabások (útlevél kibocsátás, járműbejegyzés stb.). A villamosenergia ára 4 százalékkal drágul, amit tovább gerjeszt a nagyobb értékű fogyasztói adó. Az ügy pikantériája: Emil Boc kormányfő jó egy hónappal ezelőtt arról tájékoztatta a lakosságot, hogy az elektromos energia nem fog megdrágulni, így a mostani drágítás enyhén szólva kényes helyzetbe hozta, olyannyira, hogy a kormányszóvivő pontosításra kényszerült: „a kormányfő tájékoztatása az Országos Energiaszabályzási Szakhatóság hivatalos tájékoztatóján alapult. Azt állítani, hogy a kormányfő hazudott, vagy valamit is megígért több mint sok.” Pontosítani lehet, de ettől marad a drágítás ténye...

Az árnövekedések dominóeffektusa

Nézzük a jövedéki adó megemelésének „hatásmechanizmusát”: az üzemanyagok kiskereskedelmi árai január 1-jétől egyelőre 7-8 százalékkal emelkedtek, az 1000 cigaretta árába beépülő akcíza értéke 74 euró lesz, s ennek okán például egy doboz Kent ára 9,9 lej lett. Ide tartozik az is, hogy az üzemanyagok és az elektromos energia árai, illetve díjszabása érzékeny költségeleme számos termék árának. Azaz az előbbiek ármódosulása rendszerint láncreakciót vált ki, s előbb-utóbb felfelé taszítja számos termék árát, azaz „megdrágítja” azokat. Egyes becslések szerint januárban ez még kevésbé fog megmutatkozni, az élelmiszerek árai átlagosan 1-2 százalékkal növekedhetnek. Az elkövetkező hónapok során azonban nem kizárt az akár 30 százalékos árnövekedés sem. Igen, mert további kedvezőtlen hatású tényezőkkel is számolni kell, például a baromfi- és a sertéshús esetében a szubvenciók megvonása okozhat majd gondot a szektornak (főleg a baromfitenyésztőknél), illetve „fejfájást” a lakosságnak a majdani árak megtapasztalásakor. Ebben a vonatkozásban meg lehet a maga szerepe az euró–lej árfolyam alakulásának is. Az elmúlt esztendő folyamán kisebb- nagyobb kilengéseken túl mindvégig viszonylag kedvezőtlen tendenciát mutatott, az utóbbi hetekben 4,20 lej körül állapodva meg. Igen, de egyes elemzők szerint a 2008. januári 3,80 lejes kurzus már nem fog visszatérni, sőt az esztendő első felében súrolhatja a 4,4-4,5 lej–eurós szintet is (a pesszimisták szerint akár 4,7 lej is lehet), ami ugyancsak tovább drágíthatja az importból származó termékek árát.

De van jó hir is. Január 1-töl eltörölték a jövedéki adót a jahtokra,ékszerekre,
szörme bundákra valamint a parfümökre.El lehet képzelni hogy mennyire örvend a munkanélkül maradt pólgár mert végre megveheti azt amire egy életen keresztül vágyott ,....................!!!!, végre hozzaférhetöbben.

Összegezve: a romániai családok túlnyomó többsége költségvetésébe kevesebb pénz fog befolyni, mint tavaly, de annak kiadási oldalán megnövekednek a terhek. Valóságos akrobatamutatvány lesz az egyensúlyozás, azaz a családi költségvetés mérlegének egyensúlyban tartása. Sokaknak sérvet fog okozni az egyensúlyozás „erőmutatványa”, sokkal nagyobb baj lesz ez, mint az amit a kormányfő hangoztat, miszerint „egy picivel lesz rosszabb”. A „pici” lehet akár „nagy” is, ez attól függ, hogy honnan nézzük, a kormányfői oldalról vagy például egy munkanélküli vagy kisnyugdíjas oldaláról.