Az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló honlap indult; a http://www.allampolgarsag.gov.hu/ címen elérhető oldalon az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, szabályokat gyűjtötték össze.

2010. május 31., hétfő

A Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította a magyar Országgyűlést június 4-ét




A Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította a budapesti Országgyűlés hétfőn a trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét.

A javaslatra 302-en szavaztak igennel, míg 55 képviselő nemmel voksolt és 12 tartózkodott. A Fidesz és KDNP mellett igennel szavazott a Jobbik, illetve egy MSZP-s (Juhász Ferenc) és egy LMP-s (Schiffer András) képviselő.Az MSZP-ből 55-en a nem gombot nyomták meg, az LMP-ből 12-en tartózkodtak.


A Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvénnyel az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. Az Országgyűlés döntött arról is, hogy a törvény sürgős kihirdetését kéri a köztársasági elnöktől.

Trianonra emlékezik a România Liberă napilap



Miért veszítette el Magyarország területének kétharmadát és lakosságának a felét? — ezzel a címmel emlékezik meg Trianonról a România Liberă című román napilap online kiadása, a The Budapest Times írásának felhasználásával. Az a tény, hogy Magyarország elveszített egy óriási területet és polgárainak a felét, sokkoló, és ennek a sokknak a hatásai a mai napig érződnek, írják a cikkben.

Magyar szempontból érthető a fájdalom Trianon után, kommentálja a napilap, és hozzáteszi: vajon mit érzett a másik hétmillió, aki többségiként ébredt fel egy másik országban? Az ő megkönnyebbülésük és örömük is érthető, írják.

Egy trianoni kompromisszum mindenkinek hasznosabb lett volna, olvasható a cikk végén. Mind Magyarországnak, mind a környező államoknak csak nyernivalója lett volna egy kompromisszumos megoldásból, noha nem annyit, amennyit mindenik állam ultranacionalistái szerettek volna. De nem így történt. Egyesek az utódállamok mohóságáról beszélnek. Emellett a népi emlékezetben megmaradt a győztesek diktatórikus magatartása is, a végeredmény a lehető legrosszabb lett Magyarország számára, írja a România Liberă.

Orbán a miniszterelnök, megalakult a kormány



Miniszterelnökké választotta Orbán Viktort a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés szombaton. A miniszterek kinevezésével megalakult a rendszerváltás utáni kilencedik kormány. A parlament szavazással döntött a kormányprogramról és a kormányfő megválasztásáról.

Orbán Viktor a szavazás előtt válaszolt a kormányprogram vitájában elhangzottakra. Azt kérte a Fidesz és a KDNP parlamenti frakciójától, hogy a héten indítsa el az új alkotmány elkészítésének munkafolyamatát. Az új miniszterelnök a tárcavezetők bemutatásakor azt mondta, olyan kormánytagokra van szüksége az országnak, akik meg tudnak felelni egy új politikai-gazdasági rendszer megalapítása által támasztott követelményeknek, és akik a döntéseikért vállalják a felelősséget. * Belügyminiszterré nevezték ki Pintér Sándort, honvédelmi miniszterré Hende Csabát, közigazgatási és igazságügyi miniszterré Navracsics Tibort, külügyminiszterré Martonyi Jánost, nemzetgazdasági miniszterré Matolcsy Györgyöt, nemzeti erőforrás miniszterré Réthelyi Miklóst, nemzeti fejlesztési miniszterré Fellegi Tamást, vidékfejlesztési miniszterré Fazekas Sándort és tárca nélküli miniszterré Semjén Zsoltot.

Nehéz lesz

A győzelem után, a munka megkezdése előtt sem mondhatok mást, mint hogy ,,nehéz lesz" — fogalmazott Orbán Viktor a Fidesz—KDNP Kossuth téri nagygyűlésén. A frissen megválasztott miniszterelnök azt mondta: azért kérte, hogy ismét a Kossuth téren találkozzanak, mert ennek, a nyolc éve itt született közösségnek a hitéből, elszántságából szeretne erőt meríteni a következő évekre, mert tudja, élete legnehezebb feladata előtt áll. A kormányfő úgy vélekedett: ha a Kossuth téri közösséget maga mellett, illetve mögött tudhatja, nincs az a nehéz munka, amibe ne vágna bele örömmel. * Közjogi értelemben egyesült a magyar nemzet — hangoztatta Semjén Zsolt a Fidesz—KDNP nagygyűlésén a Kossuth téren. Megjöttünk, nem kértünk száz napot, tíz napot, egy napot, egyetlen órát sem, a kormány még meg sem alakult, már megteremtettük, hogy a magyar nemzet közjogi értelemben egyesült — mondta a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítására utalva a KDNP elnöke. * Kósa Lajos úgy fogalmazott: a gyurcsányizmus torzszülött ikertestvére a demszkyzmus.

2010. május 28., péntek

Trianon gyógyítása – Megemlékezések Csíkszéken és Gyimesben



A trianoni békediktátum aláírásának kilencvenedik évfordulója alkalmából háromnapos megemlékezés-sorozatot szerveznek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Ifjak és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom csíkszéki szervezetei.

A megemlékezések sorozata lovasfelvonulással veszi kezdetét, amelyet a Csíkszéki Mátyás-huszárok Egyesülete rendez. Ezt követően sor kerül egy ökumenikus templomi szertartásra, amely után zenés megemlékezés, illetve egy történelmi előadássorozat veszi kezdetét neves előadókkal. A rendezvények harmadik napján, június 6-án, vasárnap Gyimesbükkben beszédet mond Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke is.

A részletes program:

Június 4. péntek, Csíkszereda. „Trianon: a Magyar Golgota”

16. 32 – Felvonulás a magyar konzulátustól a református templomhoz.
17. 30 – Megemlékező istentisztelet a történelmi egyházak részvételével a református templomban
18. 30 – Lovasfelvonulás a Mikó-várhoz
19. 00 – Zenés megemlékezés. Fellépnek: Role, Árvácska
Beszédet mondanak: Gergely István (Tiszti), György Attila (EMNT), Sorbán Örs Attila (EMI), Ferencz Csaba (SZNT)

Június 5. szombat, Csíkszereda. „Voltunk, vagyunk, leszünk”

Előadássorozat a Szakszervezetek Művelődési Házának Márványtermében
16. 30 – Dr. Papp Lajos: A magyarok keresztre feszítése
17. 30 – Molnár V. József: A szétszakítás iszonyata
18. 30 – Vukics Ferenc: Segíts magadon, isten is megsegít
19. 30 – Benis Miklós: Kárpát-medence határok nélkül

Június 6. vasárnap, Gyimesbükk. „Trianon gyógyítása”

12. 00 – Szentmise, Gyimesbükk katolikus templom
13. 30 – Felvonulás a határra, Deáky Panzió – Ezeréves határ – Kontumáci kápolna
14. 30 – Zenés megemlékezés, Kontumáci kápolna. Fellépnek: Árvácska együttes, Antal Tibor
Beszédet mond: Tőkés László, az EMNT elnöke, európai parlamenti képviselő.

MOST MÁR ÚJRA JÓ MAGYARNAK LENNI.!!!!!!!



A Magyar Köztársaság Országgyűlése túlnyomó többséggel fogadta el a magyar állampolgárságról szóló törvénymódosító javaslatot. A jogszabály biztosítja a határon túli magyarok számára, hogy egyszerűbben és kedvezményesen szerezhessék meg a magyar állampolgárságot.

A képviselők 344 igen, 3 nem szavazat és 5 tartózkodás mellett hozták meg a döntésüket, amelyet nagy taps fogadott az ülésteremben. Nemmel voksolt az előterjesztésre a szocialista Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba és Szanyi Tibor. Tartózkodott három MSZP-s – Baracskai József, Oláh Lajos, Vitányi Iván – és két LMP-s – Dorosz Dávid és Szabó Tímea – képviselő. Az igen szavazatokat 224 fideszes, 34 KDNP-s, 32 szocialista, 43 jobbikos és 11 LMP-s képviselő adta le.

Nem voksolt 21 szocialista frakciótag, köztük Lendvai Ildikó leköszönő pártelnök, és Vona Gábor, a Jobbik elnöke, aki éppen egy rádiós műsorban szerepelt. Támogatta szavazatával a javaslatot viszont az MSZP frakcióvezetője, Mesterházy Attila és a volt házelnök, Szili Katalin.

Az elfogadott törvény szerint nemcsak születésénél fogva, hanem leszármazással is magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke. A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos új szabályok szerint akkor honosítható kedvezményesen az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja, ha büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát.

Mindez egyéni kérelemre, nem pedig kollektíven, automatikusan történhet. Az előterjesztő fideszes és KDNP-s politikusok, Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László és Németh Zsolt azt javasolták, hogy a kettős állampolgárságról szóló jogszabály az augusztus 20-i nemzeti ünnepen lépjen hatályba, de csak 2011. január 1-jétől kelljen alkalmazni.

A törvényjavaslatot eredeti formájában fogadta el az Országgyűlés. A szöveghez csak az ellenzék nyújtott be módosító indítványokat, ezek közül azonban egyet sem támogatott a többség. Az Országgyűlés döntött arról is, hogy a törvény sürgős kihirdetését kérik a köztársasági elnöktől.

– Magánemberként és főkonzulként is nagyon örülök ennek a döntésnek, korábban, amíg a Határon Túli Magyarok Hivatalánál dolgoztam is, szívügyünk volt a kettős állampolgárság kérdése – nyilatkozta dr. Szabó Béla, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. Arra a kérdésre, hogy Románia – Szlovákiával ellentétben – nem reagált vehemensen a kettős állampolgárság elfogadására, a főkonzul kifejtette: mindenki látja, hogy Románia és Magyarország kapcsolata nagyon magas fejlettségi szintet ért el, ugyanakkor Románia is hasonló módon érdekelt a kettős állampolgárság intézményében. Majdhogynem egyforma a kettős állampolgárságot szabályozó törvény a két országban – tette hozzá a főkonzul. A jó román–magyar kapcsolatokra példának a főkonzul Orbán Viktor és Traian Băsescu tavalyi, tusványosi találkozóját említette.

Noha konkrétumokat még nem lehet tudni a főkonzul úgy véli, valószínűleg 2011 januárjától, az állampolgársági törvény módosításának alkalmazásától kezdődően jelentősen több munkája lesz a csíkszeredai főkonzulátusnak. – Mi boldogan állunk elébe – tette hozzá dr. Szabó Béla.

Viták hosszú sora bontakozott ki Magyarországon a kettős állampolgárság körül, elsősorban a juttatások, a szavazati jog és az adózás tekintetében. Az Index internetes hírportál összegyűjtötte a kettős állampolgársággal kapcsolatos tények és tévhitek egész sorát.

A szociális juttatásokat a magyar jogrend – leegyszerűsítve – magyarországi állandó lakcímhez vagy tartózkodási helyhez köti. A szavazati jog kérdése már bonyolultabb, bár leegyszerűsítve ez esetben is kijelenthető, hogy a magyarországi lakóhely alapfeltétel.

Nem igaz, hogy a Magyarország határain kívül élő magyar állampolgárok nem szavazhatnak. A külföldön élő magyar állampolgárok egy része a jelenlegi rendszerben is szavazhat, ennek feltétele, hogy legyen bejelentett magyarországi lakcíme. A magyarországi állandó lakcím beszerzése nem különösebben bonyolult, elég hozzá egy befogadó nyilatkozat egy magyarországi lakástulajdonostól.

A szavazati jog nem függ össze az adózással. A külhoni magyar állampolgárok szavazati jogával szembeni egyik kifogás, hogy a határontúliak nem járulnak hozzá adóikkal az ország költségvetéséhez. Ugyanez elmondható például a Windsorban pincérkedő magyarokról is, akik viszont, ha van magyarországi állandó lakcímük, természetesen élhetnek választójogukkal.

********
Amolyan erkölcsi jóvátétel számunkra, határon kívül rekedt magyarok számára a magyar állampolgárság megadása. A magyar állam jóváteszi ezáltal a december 5-i előkészítetlen, elsietett, rossz kérdésfelvetéssel megszervezett népszavazás-elutasító, bennünket megtagadó eredményét.

Jóváteszi ugyanakkor a rendszerváltás óta eltelt húsz esztendő következetlenségét, amelyet az anyaország kormányai a határon túli magyarok ügyében tanúsítottak, és jóváteszi az ötvenesztendős kommunista, szocialista-internacionalista struccpolitikáját.

Hangsúlyozom, hogy az amolyan erkölcsi jóvátétel, nem hiszem, hogy a határon túli magyarok tömeges repatriálását is jelentené. Legalábbis az erdélyi és a szlovákiai magyarok körében. Aki akart, eddig is elmehetett, magyar állampolgárságot is kaphatott, akár gyorsított eljárással, aki meg eddig maradt, ezután is maradni fog. Amúgy nem sokat jelent egy magyar útlevél egy olyan európai térségben, amelyben úti okmányok nélkül lehet utazgatni, s jelentőségét ugyanvalóst elveszíti akkor, amikor Románia is schengeni állam lesz, s megszűnik a határőrzés és a vámvizsgálat a román–magyar határon. Gyakorlatilag megszűnik a határ.

S akkor miért kell nekünk magyar állampolgárság?

A kérdésre választ keresve eszembe jut egy 2002-ben történt eset: Gyimesbükkön, az akkor 104 éves Pecman András bácsi – akit volt szerencsém személyesen is megismerni – kiváltotta magyar igazolványát. Nem akart ő már sehova se menni, nem kívánt semmilyen kedvezményt igénybe venni, csupán egy hivatalos, a Szent Koronával ellátott dokumentumot akart arról, hogy ő magyar, arról, hogy ő vállalja magyarságát.

Nos, ezért igénylik majd a magyar állampolgárságot azok, akik élnek a felkínált lehetőséggel.

Ez az állampolgárság pedig amolyan szövetség a magyar állam és a magyar nemzet között. Immár 90 éve a kettő nem esik egybe, mint ahogy térségünkben kevés olyan nemzet van, amely saját nemzetállama határain belül élne. Nagyok az átfedések. S ezek az átfedések okozták a hovatartozási, a területi vitákat, viszályokat, háborúkat. És sok szenvedést okoztak. Most megadatik a lehetőség, hogy mindenki rendezze viszonyát a saját anyaországával, no meg azzal az állammal, amelyben él.

Romániának és Szerbiának ez már sikerült, Szlovákiának kevésbé. Ők nemzetbiztonsági ügyet csináltak – erre jobb szót nem tudok ebben az összefüggésben – a magyar Országgyűlés döntéséből, s máris szankciókat helyeztek kilátásba azon szlovákiai magyarok ellen, akik netán igényelnék a magyar állampolgárságot. Azaz: bűnös, aki magyar.

Nagyon pragmatikus világot élünk, mindenki azt nézi, hogy mi mire vezet, mi a haszna belőle. Az képes potenciális veszélyforrásként tekinteni a magyar állampolgárságot kérő határontúliakra, aki ennyire leegyszerűsíti a dolgokat. E pragmatikus – azaz haszonleső – logika szerint semmi hasznunk ebből az állampolgárságból.

Én viszont kérni fogom a magyar állampolgárságot. Csak azért, hogy hivatalosan is megerősítést nyerjen a magyar nemzethez való tartozásom.!!!!!!!!!

MOST MÁR ÚJRA JÓ MAGYARNAK LENNI.!!!!!!!

2010. május 25., kedd

Mit jelent Horea, Cloşca és Crişan neve?



Végre lekerül a sepsiszentgyörgyi utcanévtáblákról a XVIII. század legnagyobb magyarirtását vezető martalócok neve. Román részről természetesen máris számosan védelmükbe vették e “nemzeti hősök” emlékét. De mi is történt valójában Erdélyben 1784. véres őszén-telén?

A legnagyobb megrökönyödéssel olvasom, hogy Rodica Pîrvan a sepsiszentgyörgyi tanács egyik ülésén a címbeli személyekről elnevezett utca régi nevére való visszakeresztelését “provokációnak” nevezi. Hasonlóképp vélekedik Ioan Lăcătuşu is, akinek az a véleménye, hogy nem jó dolog, ha az utcanévadásban mellőzik a román közösség számára fontos, jeles személyiségek nevét. Érdekes megfigyelni, fejükben meg sem fordul az a gondolat, hogy nemcsak román érzékenység van, hanem magyar is. E sorok írója nem hiszi, hogy a békés együttélést szolgálja fenti parasztvezérekről utcát elnevezni, főképp a szé­kelység hun eredetmondájában szereplő Attila király helyett. Minden becsületes román és székely ember, aki ismeri Erdélyország történelmét, tudja, hogy a fentnevezettek írányítása alatt működő paraszthordák iszonyú kegyetlenséggel gyilkolták le a védtelen erdélyi magyarok ezreit. Nos, ennek ismeretében nyugodtan kijelenthetem: etnikai konfliktust nem azok gerjesztenek, akik javasolják az utcanév megváltoztatását, hanem azok, akik a magyarság megalázása céljából az ilyen elnevezések mellett kardoskodnak.

Az teljesen érthetőnek tekinthető, hogy a nacionalista román propaganda és történetírás, később a kommunista parancsuralmi rendszer az osztályharc ideológiájának eszmerendszerében hősökké emelte az 1784-es parasztlázadás vezetőit, de húszévi demokrácia után már elérkezett az idő arra, hogy a Horea, Cloşca és Crişan vezetésével kirobbant parasztlázadást már ne dicsőséges múltként kezeljék.

A lázadás előzményei

Az alábbiakban igyekszem röviden ismertetni az 1784-es parasztlázadást azzal a nem titkolt gondolattal, hogy a névadó bizottság, a városi tanács a tények ismeretében, elfogultság nélkül dönt a Horea, Cloşca Crişan utcanév megváltoztatása, illetve megtartása kérdésében.

A történelmi ismertetőt azzal kezdeném, hogy az erdélyi román értelmiségi elit, az ortodox és a görög katolikus egyház vezetése már a parasztlázadás idején elhatárolta magát a Horea vezette mozgalomtól, ezért a néhány megyére kiterjedő gyújtogatást, szabadrablást és gyilkolást nem szabad utólag az erdélyi románság nemzeti felszabadulásáért vívott harcaként ábrázolni, mert arcátlan történelmi hamisítás. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az ártatlan emberek legyilkolását a lázadók közt lappangó szadista beállítottságú elemek hajtották végre, és a tudatlan parasztok részvételét ezekben a fosztogatásokkal összekapcsolt pogromokban az idegengyűlölet felkorbácsolásával érték el. Ne feledjük, a nép körében az ortodox papság alsó rétege a jó császár és a rossz nemesség fogalmát már évtizedek óta terjesztette!

Mivel a megyei hajdúk, tisztviselők magyarok, ezért a nemes, a vezető és a magyar fogalma a hegyi falvak lakóinak tudatában azonos, így nem volt nehéz őket a magyarok ellen hangolni, bár a lázadás fészkében, a zalatnai császári uradalomban magyar nemesi elnyomásról beszélni egyszerűen nevetséges. Megállapítható, hogy az elégedetlenség a királyi uradalomban azért alakult ki, mert az itt élő lakosság döntő többsége korábban kibújt az osztrák kincstárnak fizetett, alacsonynak mondható taksák, szolgáltatások kötelezettsége alól, amelyet 1772-ben a lakosság tényleges létszámának megfelelően kiigazítottak, így hirtelen megemelkedtek az adóterhek. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy a jobbágyokat korábban nem akadályozták az ún. regále jogok használatában, akkor érthető, hogy az 1780-as évek elején a kincstári birtokon élők valóban elégedetlenek voltak. Az elégedetlenség tehát érthető, de nem magyarázható meg az, hogy miért nem a földesúr vagy a Bécsben székelő császár-király ellen irányult?

Hat hét vérengzés

Nos, lássuk az eseményeket. A kincstári uradalomhoz tartozó Mesztákon, Zaránd vármegyében 1784. október 31-én Gheorghe Crişan gyűlésbe hívta a Fehér-Körös vidékének lakóit. Az itt összegyűlt 600―700 paraszt elhatározta, hogy Gyulafehérvárra megy, fegyvert kér, és belép a határőrségbe. A gyűlés hírére Zaránd vármegye alispánja, Hollaky István parancsából küldöttség érkezett a helyszínre, és Kurety (Curechiu) mellett megpróbálták feloszlatni a tömeget. A feldühödött mócok azonban nemcsak megtagadták az engedelmességet, hanem agyonverték a feladatukat teljesítő Gáll Mihály és Naláczi Farkas zarándi szolgabírákat. Ezzel tört ki a parasztlázadás.

A felkelőket Horea (Vasile Nicula), Ion Cloşca és Gheorghe Crişan vezette. A parasztfelkelésben 20-30 ezer főnyi, többségében kincstári jobbágy és közéjük vegyült nagyszámú betyár, valamint 150 főre tehető katonaszökevény vett részt.
A zendülés Zaránd megyéből átterjedt Hunyad megyébe és Alsó-Fehér érchegységi részébe, de behatoltak a Fehér-Körös és a Maros völgyi településekre is. Nemcsak a kincstári uradalom tisztségviselőit, a környékbeli nemeseket, magyar lelkészeket, faluvezetőket gyilkolták le bestiális kegyetlenséggel, hanem válogatás nélkül ölték a magyarságot. November 7-én Verespatak és Abrudbánya védtelen magyar lakóit mészárolták le. Hasonlóképp pusztult el Offenbánya is. Nem csoda, ha az 1848-ban megismételt pusztítás után Verespatakon ma három magyar templom árválkodik.
Az öldökléssel kapcsolatban idézem Nicolae Densuşianu román történészt, aki 1884-ben Horea harcosairól ezt írta: ,,nem kímélték uraik asszonyait, sem gyermekeit, és ugyanúgy végezték ki feudális uraikat, mint azokat is, akiknek egy jobbágyuk sem volt. A lázadás nemcsak a nemesek, hanem az összes magyar ellen irányult.” (Revoluţia lui Horia, 1884., 163. o.) Irtották tehát a magyar parasztokat is, azok legtöbbször csak akkor menekültek meg, ha román vallásra tértek át, és csatlakoztak a zendülőkhöz. Több feljegyzés szól arról is, hogy a legyilkolt férj feleségét, leányát, ortodox vallásra keresztelve épp a gyilkoshoz kényszerítették feleségül.

Hogy a lázadás mögött az osztrák bujtogatás állt, erősíti az a bizonyítható tény, hogy az ártatlan civil lakosság lemészárlása az osztrák császári-királyi katonaság szeme láttára zajlott. A gubernátor, Samuel Bruckenthal hiába sürgette Preisz főhadparancsnoktól a katonai fellépést. Úgy tűnik, nem kapott egyértelmű utasítást az osztrák Legfelsőbb Haditanácstól. Talán az Erdélyben állomásozó osztrák hadsereg egységei is épp ezért tétováztak, vonulgattak ,,tervszerűtlenül ide-oda” a Maros vonalán, miközben hátuk mögött lángokban álltak a magyar települések, udvarházak, parókiák.

II. József november 12-én úgy látta, hogy a felkelők átlépték azt a határt, melyet még tolerálni lehet, de csak három nap eltelte után, november 15-én küldött utasítást a felkeléssel kapcsolatban a magyarországi főhadparancsnoknak és Bruckenthal erdélyi kormányzónak, valamint az erdélyi katonai erők parancsnokának, Preisz ezredesnek. Időközben a lázadók bántatlanul pusztítottak, gyilkoltak. A császár csak december 13-án, tehát az első gyilkosságok időpontjától számított hat hét után küldte ki a felkelés fegyveres leverését kimondó rendeleteit.

Az erdélyi osztrák katonai parancsnokság alatt álló hadsereg, látva az atrocitások mértékét, még a december 13-i császári parancs előtt úgy döntött, hogy megfékezi a további gyilkosságot, rablást. A hadsereg december első napjaiban kapott parancsot a kegyetlenül gyilkoló hordák elleni fellépésre. A hadvezetés mozgósította az I. és a II. székely gyalogezredet, a katonai egység vezetését Kray Pál alezredesre bízta, míg a székely huszárezredből mozgósított katonai csoport parancsnoka Schultz alezredes lett. Az első székely gyalogezred egyik zászlóalját Gyalura irányították, Kolozsvár és Hunyad védelmére. A II. székely gyalogezredet és a székely huszárezred egységeinek egy részét az I. román határőrezreddel együtt az Érchegység irányába küldték. A Szebenben székelő főhadparancsnokság még két, 750―800 fős hadtestet irányít az Érchegységbe azzal a feladattal, hogy tisztítsa meg Zalatna vidékét Halmágyig és a Maros menti Illyéig.

1784. december 7-én az egyik hadoszlop ötvenfőnyi elővédje találkozott Blezsény (Blăjeni) és Mihăileni határában a Crişan vezette hatszáz fős felfegyverzett paraszthaddal. A püspök által kiküldött két pap hiábavaló tárgyalásokat folytatott a felkelőkkel, mert azok túlerejükben bizakodva nem voltak hajlandók letenni a fegyvert. Időközben megérkezett a Kray Pál és Sztojanics vezette nagyobb egység is. Kray ezredes, miután látta, hogy a lázadók nem teszik le a fegyvert, seregét két hadtestre osztotta, és bekerítette a paraszthadat. Az összecsapásban 85 lázadó életét vesztette. A másik csekély létszámú hadsereg gyorsan végzett a zalatnai paraszti csoportok fegyvereseivel is. Itt Schultz alezredes csapatainak néhány sortüze elégségesnek bizonyult arra, hogy december 11-én szétkergesse a lázadókat.

Osztrák védelem alatt

A lázadás felszámolása után azonnali parancsban tiltották meg a legyilkolt magyarság javaival való kereskedést. A két lázadó vezér, Horea és Cloşca elmenekült. Fejükre vérdíjat tűztek ki, de kézre kerítették őket, mert társaik a vérdíj fejében hamar elárulták őket. A kivizsgálások során hozott büntetések az elkövetett bűntettekhez és gyilkosságokhoz viszonyítva enyhének mondhatók. A Jankovics Antal vezette vizsgálóbizottság mintegy hatszáz felkelőt állított elő. Ennek felét, háromszázat rövid beszélgetés után szabadon engedték azon a címen, hogy csak a kényszer hatására csatlakoztak a felkelőkhöz. Az önként résztvevőket, akik ,,csupán” raboltak, zsákmányoltak, fosztogattak, mintegy száznyolcvan személyt, kisebb testi fenyítésnek vetették alá, és utána hazaengedték. A bandákba tömörült 4000―5000 résztvevőből csak százhúszat büntettek komolyabban, azokat, akikre egyértelműen rábizonyult a gyilkosságokban való részvétel. Közülük mindössze harminchét személyt ítéltek halálra. II. József császár-király ezekből is csupán a három vezető kivégzését hagyta jóvá. Mivel időközben Crişan öngyilkos lett, 1785. február 28-án az osztrák haditörvényszék két vezetőt, Horeát és Cloşcát végeztette ki, és így több ezer ártatlan magyar gyermek, asszony, öreg és fiatal gyilkosa maradt büntetlen. Az is a valósághoz tartozik, hogy a helyi, a vármegyei törvényszékeknek is sikerült néhány bűnöst kivégeztetniük, de a császári hatóságok mindenütt igyekeztek megakadályozni a kivégzések végrehajtását. Így például a Zaránd megyei törvényszék által kiszabott 92 halálos ítéletből csupán négyet hajthattak végre.

Érthetetlen a felkelés leverése utáni bosszú elmaradása. Gondoljunk csak arra, hogy Óromá­niá­ban az 1907-es parasztfelkelés során 11 000 parasztot gyilkoltak le. Nem feledhetjük el azt sem, hogy húsz évvel a Horea-felkelés előtt, 1764-ben az osztrák hatalom minden lelkiismeret-furdalás nélkül, könyörtelenül bevetette a hadsereget, még az ágyúkat is a békés, fegyvertelen székelyek egy csoportja ellen, akik Madéfalván gyülekeztek, nem azért, hogy a román falvak százait kirabolják, a románságot legyilkolják, hanem azért, hogy megvitassák az erőszakos katonai szolgálatra való kényszerítés törvénytelen módját. Ez alkalommal a székelyek közül legkevesebb kétszázat gyilkoltak le, mintegy ezer személyt sebesítettek meg, több ezren arra kényszerültek, hogy Moldvába meneküljenek.

Mindezek ismeretében érthetetlennek tűnik az, hogy az osztrák hadsereg a 173 magyar falu felégetésében és több mint 4000 ártatlan magyar gyermek, asszony és fegyvertelen férfi bestiális legyilkolásában bűnös bandák szétkergetése után azok védelmére rendezkedett be. Jogos az a kérdés is, hogy vajon a felkelők egyáltalán tartottak-e az osztrák hadsereg támadásától? Jó lenne, ha a történetírás feltárná, kiknek állt érdekében az 1784-es magyarellenes pogrom kirobbantása? Miért állott Bécs érdekében egy ilyen mozgalom, magyargyilkolás háttérből való irányítása? Vajon nem arról van-e szó, hogy a vármegyei autonómiák, önkormányzatok évszázados hagyományú jogrendjébe kapaszkodó magyarság megtörésére használták fel a paraszti elégedetlenséget, mert a vármegyei nemesség szembeszállt II. József császár birodalmi központosításával, németesítésével?

Írásomban arra kerestem a választ, hogy Horea, Cloşca és Crişan nevét miért nem érezhetjük mi, székelymagyarok ünneplésre méltónak, miért nem örülhetünk neki, miért nem helyeselhetjük azt, hogy Sepsiszentgyörgyön továbbra is a város egyik utcája neveként díszelegjen. Kérdem: lehet-e öröm olyan emberek nevét látni Sepsiszentgyörgyön, akiknek tevékenységéhez ártatlan magyar emberek vére tapad? Biztos vagyok abban, hogy a románságnak sem okozna örömet, ha ismerné a valós múltat.

Kádár Gyula

Csíksomlyó – a „másik oldalról” nézve



Nékám Sándornak, a Magyar Politikai Misszió vezetőjének jelentése a csíksomlyói búcsúról
Bukarest, 1946. június 16.

Márton Áron erdélyi római katolikus püspök többhetes székelyföldi bérma-útja során részt vett a hagyományos csíksomlyói búcsún és ott pünkösdvasárnap beszédet tartott. A csíksomlyói búcsúról, a beszéd előzményeiről és utóhangjairól a következőket jelenthetem:

A búcsún eddig még soha nem látott tömeg, mintegy 150.000 ember vett részt. A katolikus világon kívül a többi erdélyi magyar felekezet hívei is igen nagy számban zarándokoltak el Csíksomlyóra.

A párizsi határozat hatására a különben igen fegyelmezett csoportokban felvonuló tömeg hangulata rendkívül nyomott és egyben veszedelmesen feszült volt. Jelenlevők szerint a püspöki beszéd előtt a légkör annyira telített volt, hogy az elkeseredettség könnyen politikai tüntetésben robbanhatott volna ki. Hallatszottak olyan hangok is, amelyek azt kívánták, hogy a gyülekezetnek az 1918-as gyulafehérvári példa nyomán nemzetgyűléssé kellene átalakulnia és a párizsi határozat elleni tiltakozás jeléül a Magyarországhoz való csatlakozást kellene követelnie.

Ilyen körülmények között Márton Áron püspökre hárult az a feladat, hogy a tömeg érzelmeinek olyan formában adjon kifejezést, hogy azzal egyben az indulatokat is levezesse. A püspöki beszédet tehát úgy kell értelmezni, hogy az tiltakozás volt ugyan a párizsi határozat ellen, de egyúttal a legmegfelelőbb, sőt egyedül hatékony eszköz a tömegszenvedélyek és az elkeseredés levezetésére. Az egybegyűlt nép a beszéd hatására valóban megőrizte fegyelmét, a jelenlevő román csendőr őrnagy, a kivezényelt karhatalom parancsnoka — aki előzőleg aggodalmát fejezte ki a nép hangulata miatt, amely szerinte a párizsi határozat után napokig „nem dolgozott, csak izzott és minden akcióra képes lett volna” — a beszéd után elismerését fejezte ki a püspöknek, hogy papjainak adott szigorú utasítása nyomán a tömeget ennyire fegyelmezetten sikerült mozgatni és rendben tartani.

Márton püspök különben mindenütt mérséklőleg lépett közbe: a magyar nemzeti zászlók felvonultatása miatt a csendőrökkel támadt incidenseket, melyek könnyen a székelyek ellenszegülését eredményezhették volna, tapintatosan elsimította.

A beszéd elmondás után a püspököt felkereste a jelenlevő községek férfiküldöttsége és megkérte beszédének a szövetséges nagyhatalmak képviselőihez való továbbítására. Hazavezető útjában a szentkeresztbányai munkások köszönetet mondtak a csíksomlyói beszédért, és reményüket fejezték ki, hogy a püspöki szót a béketárgyaláson is meghallgatják. Marosvásárhelyen a református esperesi kerület tanácsa közölte vele, hogy mögötte áll minden hasonló természetű megnyilatkozásában. Ugyanezt hozták tudomására az unitáriusok is.

Márton Áron püspök csíksomlyói beszédével sem a román, sem az erdélyi magyar sajtó nem foglalkozott.

Nékám
miniszteri tanácsos

Magyar Országos Levéltár, a Külügyminisztérium Béke-előkészítő Osztálya iratai, XIX-J-1-a, 61. doboz, IV-137., 1860/Bé./1946., hitelesített másolat. (Az aktán ismeretlen kéztől származó, augusztus 28-i bejegyzés olvasható: „Mellékelten tudomásul, illetve megfelelő felhasználás végett megküldöm Márton Áron püspöki pünkösdi beszédének szövegét. Márton Áron beszédét Csíksomlyón, a katolikus székelység ősi zarándokhelyén, százezernyi székely tömeg előtt mondotta el.” A püspök beszédének szövegét megküldték a moszkvai, londoni, párizsi és washingtoni külképviseleteknek is.) A jelentést közli: Revízió vagy autonómia? Iratok a magyar–román kapcsolatok történetéről 1945–1947. (Gyűjtötte, a bevezető tanulmányt írta Fülöp Mihály, sajtó alá rendezte, a jegyzeteket írta Vincze Gábor) Budapest, Teleki László Alapítvány, 1998. 228–229.



Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök beszéde a csíksomlyói búcsún
Csíksomlyó, 1949. június. 4.

Kedves keresztény testvéreim!

Ma egy éve gyűltetek itt össze ezen a helyen és tettetek fogadalmat a boldogságos Szűz Mária előtt, hogy buzgón kitartatok katolikus hitetek mellett, amit meg is tettetek, mert kedves keresztény testvéreim, az elmúlt esztendőben nem volt könnyű katolikus kereszténynek lenni, annyi megpróbáltatással szemben, annyi kísértéssel szemben, ami bennünket ért. Erő kellett ahhoz, hogy egy katolikus felemelt fővel tudjon járni. Most egy éve a háromszázezret számláló keresztény katolikusokból hetvenötezer jött el a boldogságos Szűzanyához, hogy megerősítse magát a hitében. Ma pedig százezer lelket számlálunk, ami bizonyítja, hogy dacára annak a sok akadálynak, amit elénk gördítettek, bebizonyítottátok, hogy minden körülmények között megtartottátok fogadalmatokat, amit most egy éve a boldogságos Szűzanya lábainál tettetek. Keresztény testvéreim, mint Erdély püspöke kötelességemnek tartom, hogy beszámoljak ennek a nehéz évnek a leteltével, de azt hosszadalmas lenne elébetek terjeszteni. Így hát csak az utóbbi eseményeket ismertetem veletek.

Május 12-én indultam főpásztori utamra, rendesen megszervezett munkaprogrammal, amelyet a világ minden püspöke megtesz, és kötelessége, hogy megtegye. Ezért előbb kérvényt nyújtottam be a közoktatásügyi minisztériumhoz, amelyben kértem, hogy a felcsíki körutam alkalmával az iskolás gyermekeket mentsék fel az iskolalátogatás alól. Erre azt a választ kaptam, hogy még szigorúbban adtak utasítást a tanulóknak, hogy ne vehessenek részt a templomokban, ahol megjelentem, és még kísérletet tettek, hogy abban az időben a felnőtteket is eltérítsék a templomoktól. Ez a vallásszabadság megsértése. Vajjon kit feszélyez az isteni törvény, és mi a célja ezzel, hogy akadályozza az egyház püspökét abban, hogy azt a jogát, amelyet semmikor senki sem akadályozott évszázadok óta, korlátozzák. Amikor elkészítettük a búcsú programját, hasonló intézkedéseket tettek, hogy ezt ne lehessen a katolikus[ok] jogaihoz méltóan véghez vinni. Megfékezték azokat a jogainkat, amelyeket senkinek sincs joga a világon megfékezni, mert mi csak az igazságot, erkölcsösséget, testvéri szeretetet gyakoroljuk. Arra, amit mondok, százezer katolikus magyar dolgozó a tanú. Tudomásom van arról, hogy intézményesen, felsőbb szervek, éppen a búcsú idején, június 1–5. között különböző rendezvényeket állítottak be, hogy eltereljék a nép figyelmét [a búcsú] megtartásáról és legszentebb kötelességéről.

Tanúi vagytok ezeknek, és annak, hogy pár nappal ezelőtt főpapjainkat kitámadták, hogy ezzel is megakadályozzák a csíksomlyói búcsúnkat. Kérdem én tőletek: mi történt ezen a Csíksomlyón valaha olyan, hogy ezt meg kelljen akadályozni? Azért akadályozzák, mert az emberi méltóságot és erkölcsöt gyakoroljuk? Hát annyira lebecsülnek bennünket, a hitet! Mit akarnak? Be akarják nektek bizonyítani, hogy az ember az állattól származik, és hogy csak egy felsőbbrendű állat, hogy nincsen lelki élete, és hogy ne higgyetek a túlvilágban. Kinek fáj, hogy ha valakinek hite van, és ragaszkodik legszentebb jogához? Hogy lelke van és hiszi a túlvilági hivatást. (A tömeg ezeknél a szavaknál morajlott, és sokan sírtak!)

Mindezekre ezúttal is a nép megfelelt. Százezren gyűltetek össze, katolikus keresztények, hogy tanújelét adjátok hiteteknek, és a boldogságos Szűzanya által megerősödve, továbbra is kitartsatok, minden megpróbáltatásotok ellenére a katolikus anyaszentegyházba vetetett hitetekben.

Tavaly felajánlottuk boldogságunkat a Szűzanyának. Ezt tesszük ma is, de még többen. Tavaly óta nehéz, és veszedelmes körülmények közzé kerültünk. Nincs más, ki védelmet adjon, csak az Isten. Ő mindenkor, és mindenki ellen megvéd. Azok, akik halottaknak hittek, és a mi temetésünkre jöttek, az ellenkezőjéről győződhettek meg. Túlerővel, aránytalan erővel állunk szemben, ostromlott vár vagyunk, de van, aki megvédelmezzen. Ez a mi Erősségünk.

[Itt a beszéd lejegyzőjének megjegyzése olvasható:] Befejezésül [Márton Áron] kijelentette, hogy feloldozást nyernek mindazok, akiknek nem volt idejük a szentgyónáshoz, és szentáldozáshoz járulni, ha nyolc napon belül ezt teljesítik, és mindazok, akiket a Pápa Őszentsége feloldozott.

Keresztény testvéreim, a hitetekben való megerősítést az jelenti főképpen, hogy gyakran járuljatok a szentgyónáshoz és áldozáshoz.

Magyar Országos Levéltár, Bányai László-iratok, XIX-J-1-l, 1. doboz, 3/a tétel, egykorú lejegyzés fénymásolata.



Kiegészítés: ismeretlen pártaktivista jelentése a búcsúról

Elvtársaink utasítás értelmében az odautazás alatt elállták a vasuti kocsik ajtaját, megakadályozva ezzel a bucsuba igyekvők felszállását. Így körübelül 1000 főnyi tömeg maradt le a vonatról. A Gyergyoszentmiklos-i vasutállomáson elvtársaink ez az akcioja, kissé kudarcot vallott, mert nemcsak a vasutasok, de a milicia is a bucsuba igyekvők segítségére sietett, és igy mintegy 500 személy vonattal mehetett el a bucsura.

Visszajövet elvtársainknak a vonaton több hazafele igyekvő embert sikerült meggyőzni, eljövetelének helytelenségéről. Ugyancsak visszafele jövet a Csicso-i állomáson egy csapat moldvai brigádosifju, akik a Salva-Visoi rohammunkárta akartak menni, a vonat zsúfoltsága miatt képtelenek voltak a vonatra felszállni, lemaradtak.

Csíkba érkezve csíki pártszervezet autója várta az elvtársakat, ami nagy feltűnést keltett. Ugyanigy oriási feltünést keltett az is, hogy Somlyora valo elindulásuk után egy kerékpáros aktivista visszatérítette a csoportot a megyei szervezetbe, ahol 5 perc alatt még egyszer feldolgozták a Nagy Mihály elvtárs által feldolgozott anyag egyes részleteit. Ez nemcsak időveszteséget jelentett, hanem nagy feltünést is.

Ugyancsak nagy feltünést keltettek a csiki pártszervezet által kiküldött elvtársak viselkedésükkel, akiknek hivatása lett volna az idegen elvtársak útbaigazítása. Munkánk kevés sikerének egyik oka az volt, hogy a csiki pártszervezetben levö egyes elvtársak meg nem értve pártunk szavát nem dolgoztak elég konspirativan, igy a papságnak lehetősége volt előre mozgositani és megszervezni a tömeget a mi akcionk ellen. Azok a rémhirek, amik a tömeg között terjengtek, bizonyitékai voltak annak a ténynek, hogy a csikmegyei alapszervezet tagjai nem vették fel a kellö mértékben a harcot a rémhirek visszaverésére a reakcioval.

Különösen gyengének bizonyult szervezetünk akcioja a gyimesvölgyi csángó vidékeken, ahol az ifjuság teljes mértékben a papság befolyása és szolgálatába állt. A csiki pártszervezetek és tömegszervezetek látszat után itélve nem végeztek kellö felvilágosito munkát abban az irányban, hogy a tömegeket felvilágositották volna a demokrácia ellen munkálkodo papoknak az állami költségvetésből valo kizárásával kapcsolatosan.

A bucsu maga reggel 9 orakor kezdodott, amikor csak 7.000-8.000 fönyi tömeg volt jelen. A tömeg zöme délután 2 óra felé kezdett beözönleni három irányból egyszerre, szervezett fegyelmezett sorokban. Egyes csoportok élén az állami iskolák növendékei vonultak fel, tanitoik vezetése mellett. Az egész felvonulás egy jo szervezési munka eredményét bizonyitotta, mivel hogy a csoportok példás rendben vonultak fel.

A tömeg 75%-át ifjak képezték, akiknek nagyrésze demokratikus szervezeteink tagja volt, és ennek jelvényével vonultak fel. Ugyancsak itt vonultak fel a gyimesi és középloki kulturcsoport tagjai, akik megszöktek a kulturversenyről és eljöttek a bucsuba. Maga a tömeg kb. 35–45 ezer embert tett ki ami azt jelentené, hogy többen vettek részt a bucsun, mint a múlt évben, mutatja azt, hogy csak Gyergyóból 16 község lakossága vonult fel, akik 60–70 km-t tettek meg gyalog.

A csoportok nagyrészét csángók képezték, akiknek nagyrésze szegény és középparasztból tevődött össze. A baroti zarándokoknak 80%-át ipari munkásság tette ki. A bucsura jött görögkatolikusok Gyimes, Palanca, Bacau és Piatra Neamtról jöttek legnagyobb számban. A csoportok között az elvtársak egyike felfedezte a marosvásárhelyi Fekete Gyula ügyvédi kamarából kizárt ügyvéd fiát, aki jelenleg egy csíki községben mint ügyvéd dolgozik, aki unitárius létére szükségesnek látja azt, hogy a plébánossal együtt meglátogassa a szenthelyet, ezzel is megakadályozza a község lakosságának helyes irányba való nevelését.

A püspök délután kb. 3 órakor érkezett szürke-fehér idomított lovon, mint egy 7-8.000 csángo kíséretében. Ez a bevonulás emlékeztetett a Horti féle bevonulásokra. A csángok ifju legényekből állottak, akik kéz a kézben szoros kordont alkottak Márton Áron körül, hogy lehetetlen legyen az ő megközelítése. A megvakitott tömeg eszeveszetten rohant, a püspök felé, hogy abban a nagy tisztességben lehessen része, hogy a palástját, de legalább a lábnyomát megcsókolhassa. A tömeg ovációkban tört ki, szervezetten éljeneztek, s „megváltónknak” nevezték a püspököt. Márton Áron késői jövetelének oka, komoly volt. Vissza akarta tartani a tömegeket a kulturversenyekröl. Márton Áron jobbját 50 szögbe felemelte, a tömeget elhallgattatta, mely egyetlen intésére néma csendbe, lélegzet visszafolytva figyelte minden szavát.

A körübelül 15 percet tartott beszédében megköszönte a csángoknak, hogy elkisérték.és megvendégelték őt, valamint azt a szives vendéglátást, amibe a csángo vidéken töltött 5 nap alatt öt részesitették. Kihangsúlyozta, hogy ez alatt az idő alatt, meggyőződött a csángok tiszta hitéről. Kérte a hiveket, hogy továbbra is tartsanak ki, ebben a nehéz időkben mellette és kérte a szülőket, hogy biztositsák gyermekeiknek a katolikus nevelést, mert ezekben a nehéz időkben, ezekben a veszélyes percekben a legnagyobb szükség van arra, hogy a hivek kitartsanak mellette, az egyház mellett. A beszéde további részét lehetetlenség volt megérteni, mert amikor a mai nehéz idöket vádolta, a megszervezett csengös ifju csoportok, akiknek hivatásuk volt elvtársaink munkáját megzavarni, lármát csaptak, s a harangokat is zugatni kezdték. A beszéd után a püspök kiséretével a templomba vonult.

A délután folyamán a szabadba felállitott katedrárol több pap beszélt a hivekhez. A mindszenti pap (Lajos Balázs) prédikációja közben a következőket mondotta: „Régebben nem ilyen rafinált emberek vezették a népeket mint ma.” Beszélt a szomszédokkal, rokonokkal valo megbékélésröl. Majd a következöket mondotta: „Ne tizedeljétek és felezzétek a vasárnapot!” utána pedig „Tüzzel égessétek ki soraitokbol az istentagadokat, hogy ne fertozzenek titeket.” Nem megjelölve a helyet hivatkozott arra, hogy keleten egy országban letiltották a vallás gyakorlását, bezárták a templomokat, és elüldözték a papjaikat. Az ö beállitása szerint a nép nem nyugodott bele, minden lehetö eszközt igénybe vett és a hatalmon levö erök kénytelenek voltak nekik engedelmeskedni, meghajolni a hivök akarata elött, s a templomokat ujra megnyitották.

Ezután bizalmát fejezte ki abban, hogy a katolikus hivök nem fognak eltérni az anyaszentegyháztol és annak jogaitol, majd ezeket mondotta: „Ha a tömeg nem imádkozik, akkor az következik be, mint 1917-ben, amikor három embernek az akarata érvényesült.” Ezt Marx-Engels és Leninre értette. Beszélt a sajtorol, beszélt a betürágo zsidokrol, beszélt arrol, hogy a hatosag sok helyütt megakadályozta a hiveket abban, hogy a bucsura eljöhessenek. Minden megnyilvánulása a népi demokratikus rendszer ellen irányul. Egy másik paptársával valo beszélgetés folyamán kijelentette, hogy bár a hatosagok mindent elkövetnek, hogy akadályokat görditsenek a bucsu elé, a tömeg mégis mellettük van.

A tusnádi pap egyszer otthon összehivta a hiveket, és a lelkükre kötötte, hogy semmit ne kérdezzenek, senkivel ne beszéljenek, a falubeli ismerösökön kivül. A bucsun ujra összehivva a hiveit kijelentette: „A fertözö sátán kommunitákkal ne álljatok szoba, sem odahaza, sem itt, sem munkátok közben.” A dicsöszentmártoni, csapoi, mindszenti, csikszentdomokosi papok külön összehivták a hiveket, és a lelkükre kötötték, hogy lássanak, halljanak, de a bucsun senki idegennel ne beszéljenek. A szárhegyi plébános példának hozta fel a tömeg elött azt a gyermeket, akit szülei eltiltottak a vallás tanulásától. Ez a gyermek három honap alatt meghalt. Ezzel a példával élve prédikálta a szárhegyi plébános, hogy aki a természetbe hisz, annak a jo isten nem ad eröt, ezzel rémitgetve a tömegeket.

A templom udvarán egyes papok röpgyülés [sic!] formájában felolvasták az Igazságban „Nem fizetjük ellenségeinket” cim alatt megjelent cikket, amely a demokrácia ellen dolgozo papoknak a költségvetésből valo kizárásával foglalkozott. A mádéfalvi plébános nem akart a bucsuba elindulni addig, amig a szinjátszo és tánccsoportok nem végeznek. A falusi lakosság kényszeritette azonban a papot arra, hogy elinduljanak, mert ök látni akarják Márton Áron püspököt. A tömeg között különféle hirek terjengtek. A tömeg elöre tisztában volt azzal, hogy kommunisták vannak kiküldve a bucsuba, akiknek hivatásuk kémkedni.

A papok (a nem konspirativan végzett munka miatt) az ottlevo hivek tudtára adták, hogy a kommunisták nem adtak vasuti kocsit a bucsuba igyekvőknek. Elhiresztelték azt hogy a kommunisták valahányukat le akarják gyilkolni. Márton Áron azt a csángo vidéken eltöltött öt napot arra használta fel, hogy Gyimesfelsőlokon, Gyimesközéplokon, Gyimesalsolokon és Széplakon minél több hivet toborozzon magának, elhiresztelve azt, hogy a kommunisták öt a bucsun meg akarják gyilkolni, és ennek eredményeképpen fogta öt körül a 8.000-es tömegkordon, hogy megvédje öt. A bucsun levö tömeg között elterjedt az a rémhir, hogy a széplaki tömeget felvonultatani akaro Márton Áront a kommunisták letartoztatták, a széplakiakat pedig nem engedik felvonulni a bucsuba.

Ugyanakkor terjedt az a hir is, hogy Márton Áron autoját elvették a kommunisták, és azért kellett lora ülnie. Elismertté vált az, a bucsun jelenlevö parasztság tudatában, hogy amelyik községből nem jönnek a bucsuba, ott nem fog esni az esö. Egyesek azt mondták, hogy megváltozik a helyzet, s akkor rajtuk lesz a sor, hogy mind meggyilkolják a kommunistákat.

Általános tömeghangulat.

A tömeg vakon követte mindenben a papok utasitásait. Ezt bizonyitja az a tény is, hogy elvtársainkkal tehát idegenekkel, senki nem volt hajlando szoba állni. Külön csoportok voltak megszervezve, csengökkel, akik figyelték elvtársainkat, és ha valahol agitálni hallották őket, a fülükbe csengettek.

A bucsun észrevehetö volt az, hogy a tömegek elégedetlenek a papoknak a költségvetésből való kihagyása miatt, s kemény elhatározásra jutottak papjaik megvédése érdekében. Egyik csángoval folytatott beszélgetés alkalmával az kifejezte a csángoságnak azt az álláspontját, hogy ha csak 10 lejük lesz is, abbol 8 leu Márton Ároné fog lenni. Általában többen kijelentették, hogy ők fogják eltartani papjaikat. Egy csángo nö egyik elvtársunkkal beszélgetve rámutatott, hogy az a tömeg, aki most résztvesz a bucsun, hetenként csak 1 leit fog fizetni, akkor is eltartja papjaikat. A csikszépvizi csángok elégedetlensége különösképpen feltünö. Az egész község arra az álláspontra helyezkedett, hogy ők fogják fizetni költségvetésböl kizárt papjaikat, mert nekik arra szükségük van.

A bucsusok semmilyen pénzt nem kimélve méregdrágán vásárolták a szent érméket, imakönyveket, olvasokat, szallagokat, stb. Ugyszintén 3-500 leit fizettek egy gyonásért vagy miséért. Volt olyan szegény ember, aki a perselybe tette utolso fillérét, nem törödve azzal, hogy holnap mit fog enni. A tömegek nagyrésze félt nem elmenni a bucsura, mivel a papjaik kiprédikálással, az egyházbol valo kizárással és átkokkal fenyegették őket.

A tömegek nagyrésze a papok befolyása alatt áll. Egyes parasztok kijelentették, hogy őket nem érdeklik a világi dolgok. A papok befolyását bizonyitja az a tény is, hogy a dokruhás gyári munkás egész családjával ötször járta végig térdenálva a kápolnát. Márton Áron a gyimesen [sic!] valo tartozkodása alatt, mint az egyes parasztok által mondottakbol kitünik, nem restell, elmenni minden házhoz, s megfenyegetni a hiveket, hogy nehogy elmerjenek menni gyülésbe, mert addig itthon elmarad a munkájuk. Ezzel is távol akarta tartani a tömeget a demokratikus szellemben valo neveléstöl. Különösen megfigyelhetö a papi befolyás Csikszentsimon, Csikszentiván, Csikszentkirály, Csikgyörgy [sic!], Csikménsád [sic!] község lakossai között. A papok már elözöleg rendszeresen üléseket tartottak a tömegekkel agitálva öket a bucsun valo minél nagyobb részvételre.

A papság befolyása alatt állnak egyes állami intézmények egy egy alkalmazottai is. Ezt bizonyitja az, hogy a Somlyoi Állami Gyermek Otthonban 30 gyermek mellé a gondnok 10 apácát vett fel, akik állitolag csak föznek, mosnak, takaritanak.

Hiányosságok.

Hiányosságnak tartjuk azt, hogy az agitátoraink között, hiányzott a kellö szervezettség, nem voltak eléggé fegyelmezettek, többször elvtársaknak is szolitották egymást, ami az utasitások megismétlését kellett maga után vonja. Egyesek elvtársaink közül igen feltünöen viselkedtek. Hiányosság volt részünkröl az, hogy kevés nö volt kiküldve, akik pedig könyebben szolásra birták volna a tömeget. Komoly hiányosságnak bizonyult az, hogy elvtársak 75%-a munkaruhában ment el, mert ezzel magukra vonták a tömegek zárkozottságát. Egyes elvtársak felhasználták az alkalmat arra, hogy valotlanságot beszéljenek. Például azt, hogy a püspök nem fog a bucsura jönni, mert elment Marosvásárhelyre, ahol bérmálja a gyerekeket. Nem telt bele egy ora, s megjelent a püspök, ami megcáfolta valotlan kijelentésüket.

A jövöre nézve tanulságként meg kell jegyezzük, hogy falurol kikerült jol felkészült kádereket megfelelö népi öltözetben küldjünk ki, akik felvilágosito munkájukat nem a materialista filozofia boncolgatásával kezdik, mint ahogy azt, egy brassoi Keresztes nevu munkás tette.

Eredményes lenne, ha a csiki tanitoinkat felcserélhetnénk, hogy azáltal biztositani tudjuk a gyermekeink demokratikus szellemben valo nevelését. A jövöre nézve sokat kell foglalkoznunk ugy az alapszervezetekben, mint a tömegszervezeteken keresztül a falusi tömegek felvilágositásával, hogy ki tudjuk öket vonni a papság befolyása alol, mert ezáltal biztositva lesz ezeknek a tömegeknek a szocializmus munkálataiba valo bevonása. Meg kell erositenünk alapszervezeteink munkáját, különösen a csángo vidékeken, amelyek még ma is a papi sötétségnek a fészkét képezik. Meg kell erösitenünk az ifjusági szervezeteinket, lehetöséget kell adjunk ifjainknak, hogy politikai és ifjusági szinvonalukat erositeni tudják, természetesen ifjusági szervezeteink keretein belül hogy ezen keresztül össze tudjuk fogni az ifjuságunkat ezáltal biztositjuk a jövö helyes kádereinek kiépiteset.

Korlátlan méretekben kell folytatnunk a felvilágosito munkát a székelyföldön [sic!], hangsulyozottan a sovinizmus kiölésére megerösitve a román magyar barátságot, ezáltal biztositjuk ugy gazdasági életünk, mint politikai életünk akadálytalan fejlödését.

Állami Levéltár Maros Megyei Fiókja, az RKP Maros megyei bizottságának iratai, 1073. fond, 79/1948. sz. iratcsomó, 244-248. A jelentés keltezés, aláírás nélküli, de több, ott említett adat (milícia, állami iskolák, a papok fizetésmegvonása, stb.) bizonyítja, hogy az 1949-es búcsúról van szó. Gagyi József gyűjtése, betűhív átírás.


Széll Jenő
követ jelentése a székelyföldi kultúrversenyről és az erdélyi római katolikus egyház helyzetéről
Bukarest, 1949. június 24.

79/szig.biz.-2./1949. Szigorúan bizalmas!

Május hó elején kezdődött és június 26. körül fejeződik be a négy székely megyét (Csík, Háromszék, Udvarhely, Maros) megmozgató nagyarányú kultúrverseny. A négy megye minden egyes községe kivétel nélkül részt vett ezen a hatalmas megmozduláson. A Művészetügyi Minisztérium és a Magyar Népi Szövetség, első sorban természetesen a Román Munkáspárt voltak a szervezők. Május első két vasárnapján, miután a megyei kultúrtanácsok a politikai és kulturális kérdéseket alaposan megbeszélték, a kultúrcsoportok saját községükben mutatkoztak be, utána 3–4 község körzeti versenyt rendezett, már bíráló bizottság jelenlétében. A körzeti versenyek győztesei vettek részt a járási versenyeken, a járási győztesek a megyei versenyekben s a megyék győztes csoportjai június 26-án Csíkszeredán csapnak össze a végleges elsőség kérdésének eldöntésére.

Minden faluban életre hívták, ott is, ahol eddig nem működött, a falusi kultúrotthont, a versenyben minden község színjátszó csoporttal, tánccsoporttal és kórussal vett részt, voltak ezen kívül kéziipari, kézimunka és hasonló kiállítások. A minisztérium gondoskodott róla, hogy a kultúrcsoportok bőségesen kapjanak értékes díjakat. Nagy mennyiségben osztanak ki könyvtárakat, szovjet gyártmányú filmvetítő és rádiókészülékeket.

A verseny igen nagy nehézségek leküzdését követelte meg a rendezőségtől. Legnagyobb probléma volt a kultúrotthonokat megfelelő anyaggal és vezetővel ellátni. Elsősorban a falusi tanítókra építettek. A megfelelő embereket még a tél folyamán tanfolyamra vitték. Énekkari és színpadi anyag dolgában szigorúan ragaszkodni kellett a kultúrotthonok számára kiadott anyaghoz, mely részben a Kulturális füzetekben, részint speciális kiadványokban található. Kitűnően sikerült a versennyel kapcsolatos tömegmozgósítás. Már a járási versenyeket 10 és 10 ezer ember nézte végig; a falvak apraja-nagyja lázban volt, a lendület az eddig alvó kultúrotthonokat is magával ragadta.

A Székelyföld népe határozottan hálásan vette, hogy ilyen nagy méretekben foglalkoznak vele. A hangulat általában igen lelkes volt. A teljesítmény értékelésénél meg lehet állapítani, hogy a színjátszó csoportok messze a kórusok és táncos csoportok színvonala alatt voltak. Részint a rendelkezésre álló színdarab anyag volt igen gyenge, részint úgy látszik, a színjátszás igényli leginkább az erőskezű szakértő vezetőt, amivel nem lehet két hónap alatt több száz községet ellátni. Az énekkarok forradalmi indulókat, szovjetdalokat, és nagy számban magyar és román népdalokat jó feldolgozásban énekeltek. Különösen értékes volt a táncos csoportok teljesítménye. Minden csoport a maga falujának a táncait mutatta be, melyet a vezetés csupán csiszolt, simított, de nem változtatott. Látszott, hogy az egész vonalon érvényesült a népművészettel szemben vallott egészséges, szocialista álláspont. A szép teljesítményt egyáltalán nem rontotta néhány kezdetlegesség, pl. az, hogy a legtöbb csoport a maga falujának egy szál (legjobb esetben két szál) cigányával vonult fel, ez még inkább mutatta, hogy nem valami gyöngyösbokrétát lát a nézősereg.

A Magyar Népi Szövetség meghívására részt vettem június 19-én Marosvásárhelyen a kultúrcsoportok Maros megyei versenyén. (A verseny egész nap 3 különböző helyen folyt, egy alkalommal üdvözöltek a színpadról név szerint, egyébként nem verték dobra a magyar követ jelenlétét.) Nekem különösen a román és magyar résztvevők közötti igazán testvéri, jó egyetértés tűnt fel. Ezt a rendezés az egész vonalon igyekezett hangsúlyozni. Vegyes lakosságú községek kultúrcsoportjai vegyesen, népviseletben vonultak fel. A magyarok énekeltek románul is, a románok magyarul is, egymás táncait is közösen járták, román legény magyar lánnyal és fordítva. De ezen túlmenően lépten-nyomon láttam, hogy a falusi románok és magyarok kezdenek valóban összemelegedni. Versenyen kívül is sokan együtt sétáltak, egymás teljesítményéért lelkesedtek. Kísérőm szerint az utolsó fél esztendő hozott örvendetes javulást e téren.

Két érdekes megfigyelésről számolhatok még be. Az egyik, hogy a kultúrversenyen megjelentek a szászok is. Önálló szász kultúrcsoportot nem láttam, csupán románokkal vegyesen. A másik érdekesség, amit Marosvásárhelyen láttam, hogy a székelyek csaknem kivétel nélkül piros fehér zöld díszítésű népviseletben vonultak fel. Nem nemzeti színű szalagokkal, hanem úgy, hogy a ruha alapszínei a piros és zöld. Ez a régi Romániában elképzelhetetlen volt, tudomásom szerint a bécsi döntés idején nem volt divatban. A Magyar Népi Szövetség vezetői több ízben elmondották nekem, hogy az egész kultúrverseny legfőbb politikai célja az volt, hogy elvonják a tömegeket a katolikus főpapság befolyása alól. Időben is úgy volt beállítva, hogy a verseny legmozgalmasabb része épp Pünkösdre essék, amikor a székelyföldi katolikusok legnagyobb eseménye, a csíksomlyói búcsú van. Ebből a szempontból nézve a kultúrversenyt, minden szép eredmény mellett legjobb esetben fél sikerként értékelhetjük.

Tavaly Pünkösdkor a Magyar Népi Szövetség Csíkszeredán intézőbizottsági ülést tartott, majd a búcsúval egy időben népgyűlést. A népgyűlésen 6000 ember vett részt, a szomszédos Csíksomlyón, a búcsún 60.000 ember volt. Idén az MNSZ vezetői úgy nyilatkoztak, hogy az eredménnyel meg vannak elégedve, mert a búcsún kevesebb, mintegy 30.000 ember volt. Információim szerint a résztvevők száma idén sem volt kevesebb, mint 40.000 (ez nehezen állapítható meg). A lényeg az, hogy óriási tömeg volt jelen, melyben feltűnő volt az ifjúság nagy résztvétele. Erdélyi utazásaim tapasztalata az, hogy a katolikus egyház befolyása speciálisan a Székelyföldön nemhogy csökkent volna, hanem inkább erősödött. Ezt láttam most a verseny alkalmával Marosvásárhelyen is, ahol a hivatalos beszédek azon részét, melyben az egyház vezetőinek reakciós politikáját támadták, a hallgatóság túlnyomó része fagyos hangulatban fogadta. Az egyházi befolyás erősödését a következő okokra vezethetem vissza.

Maga a Székelyföld népe, különösen Csík megye mélyen katolikus. Tudok olyan esetről, hogy munkáspárti tag traktorista ifjúmunkás elment a búcsúra, „mert mi kérem ezt 400 éve így csináljuk”. Amellett a Székelyföld zárt világ, önmagának élő parasztnép, ipari munkás alig van. Ez a parasztság a népi demokráciától eddig jóval kevesebbet kapott, mint a magyarországi parasztság. Földreform itt nem játszott szerepet, a három évi szárazság és a kemény adópolitika gazdaságilag igen földre nyomta. (Ez az év ígérkezik olyannak, melyben a mélyponton túljutottak.)

A román kormány politikájában nem számolt megfelelően a Székelyföld különleges helyzetével. Igen sok intézkedés, mely előnyös lehet az Ókirályságban, itt rossz hatást vált ki. Különösen megnyilvánult ez az úri birtokosok „államosításakor”. Székelyföldön úri birtok kevés volt, de mikor túlbuzgó funkcionáriusok elvettek néhány 30–40 holdat (amit itt nem lehet egy bánáti 30 holdassal egyenlő mértékkel mérni), erre csak úgy reagáltak, hogy megkezdődött a „harisnyás” székelyek elleni akció.

Az általános szegénységhez és politikai dezorientáltsághoz hozzájön a nemzetiségi helyzet. A tagadhatatlanul sok szép eredményt felmutató nemzetiségi politikai mellett a székely ember alapjában még mindig kisebbségnek érzi magát. Márton Áron gyulafehérvári püspök, a katolikus klérus vezetője, az egész politikáját a „nemzeti egységre” építi. Minden magyar egy akolba, ez ellen a jelszó ellen a Székelyföldön nagyon jó politikát kell folytatni, az osztályharcot nem lehet ugyanarra a kaptafára húzni, mint Moldovában, vagy Bánátban.

A katolikus kérdés Romániában nem központi kérdés, mint Magyarországon. A román kormány tehát sokkal radikálisabban vágott neki a probléma megoldásának, nem igyekezett kompromisszumos megoldásokkal. A vallásoktatást az iskolareformmal teljesen eltörölték. A szerzetesrendi és apáca pedagógusok nem voltak hajlandók átlépni az államigazgatásba, de ezen merevségüket a tömegek előtt indokolni nem tudták. Nem állt elő tehát az a helyzet, mint Magyarországon, ahol a nép előtt a klérus lelepleződött azáltal, hogy nem engedte a szerzeteseket tanítani, holott az iskolákban továbbra is megmaradt a vallásoktatás. A katolikus egyház elleni ilyen akciókat a reakciónak Erdélyben nem volt nehéz úgy feltüntetni, mint magyarellenes intézkedést.

Külön figyelmet érdemel Márton Áron személye. Csík megyei szegényparaszt származású, a nép előtt igen népszerű. Kétségtelen, hogy teljes mértékben az imperialista politika vonalán mozog, működése az erdélyi magyarságra igen káros, és veszélyes. Gyökerei a népben azonban mélyek. Kiváló szónok, okos ember, aki nem nyújt ellenfeleinek olyan támadható felületeket, mint Mindszenty. A katolikus vidéket szekéren járja, sőt a csíksomlyói búcsún, mint igazi „zászlósúr”, lóháton vonult végig, teljes püspöki ornátusban. Vele szemben azonban nem az ország első garnitúrája vonul fel, hanem a Magyar Népi Szövetség vezetősége. Az erőviszonyok személyi vonalon a püspökre nézve kedvezőek.

Újabban a magyar nyelvű sajtóban erős támadó akció indult meg Márton Áron ellen. Több esetet kiteregettek, melyből kiderült, hogy a püspök a múltban, és ma is népellenes, kizsákmányoló, kulákelemekkel szűri össze a levet. Az ilyen hírlapi támadások valószínűleg jogosak, de nem elég súlyosak ahhoz, hogy Márton Áron hitelét és befolyását komolyan megingassák. Márton Áron még nem szenvedett eddig politikai vereséget, nem úgy, mint Mindszenty. A vezető katolikus papok egy része kétségtelenül zavarba van, fél az elkövetkező vereségtől. Az alsópapság körében is van némi ingadozás. Nagyon kevés azonban az olyan pap, aki a püspökkel és politikájával szembehelyezkedne. Márton Áron pedig úgy látszik, a vereség elkerülhetetlenségének tudatában, rossz ügyhöz méltó buzgalommal hordozza meg a szent háború véres kardját Erdélyben, inkább vállalva a harc közben a vereséget, mint a megalkuvást, kihívva maga ellen az államhatalom erejét.

Megemlítésre méltó körülmény, hogy befolyása a református egyházra is erős. A kálvinista püspök, Vásárhelyi, kezes bárány, de erős ellenzéke van papjai körében, akik Márton Áronra esküsznek. Márton Áron malmára hajtotta a vizet az a nem éppen szerencsés politika, hogy Erdélyben a görög-katolikus kérdést liquidálták. Még múlt év nyarán Iustinian patriárka, a görögkeleti egyházfő, beiktató beszédében felszólította a görög-katolikusokat, hogy térjenek vissza az ortodox egyház kebelébe. A görög-katolikus püspökök keményen ellenálltak, mire legtöbbjüket letartóztatták. A liquidálás mégis meglepően rövid idő alatt sikerült, erős adminisztrációs és rendőrségi nyomás hatására. 32 görög-katolikus pap Bukarestben konferenciát tartott, melyen a csatlakozást elhatározták. Ezeket országszerte „vajasok”-nak nevezték, mert köztudomású volt, hogy a múlt rendszer idejéből sok vaj volt a fejükön. Általában, igen ügyesen, a múlt rendszerben kompromittált papokat azzal bírtak jobb belátásra, hogy régi bűneik előkaparásával fenyegették meg őket. Márpedig a román papok túlnyomó többségét nem kell sokáig kaparni, hogy egy kis vasgárdista adat előkerüljön. Az akció tehát látszatra sikerült. Másfélmillió lélek kikerült a Vatikán irányítása alól. Ugyanakkor a kedélyeket rendkívül felkavarták, az érdekelt tömegek ma nagyobb mértékben járnak templomba, mint azelőtt. Ortodox templomba azonban csak azokban a falvakban, ahol más nincs. Ha van rá mód, az ortodoxoknak áttérített egykori görög-katolikusok ma katolikus templomba járnak, sőt, hallottam olyan esetről, hogy inkább a református templomot keresik fel, mint a görögkeletit.

A jelek azt mutatják, hogy Márton Áron nagy harcra készül, nem hajlandó a népi demokrácia támogatására, inkább vállalja a vereséget. Erdély népe némi izgalommal figyeli a nagy mérkőzést. Véleményem szerint fennáll az a veszély, hogy Márton Áront hatalmi úton igyekeznek eltávolítani, ami a székelység politikai fejlődése szempontjából a mai helyzetben nem lenne előnyös.

Széll
követ

Magyar Országos Levéltár, a külügyminisztérium TÜK-iratai 1945-68, Románia, XIX-J-1-j, 17. doboz, 16/b tétel, 239/49 sz., másolat.

2010. május 24., hétfő

CSIKSOMLYÓ 2010



Összefogásra és a nehézségek legyőzésére buzdította Böjte Csaba ferences szerzetes a csíksomlyói zarándokokat. A pünkösdi búcsú ünnepi szentmiséjén több százezren vettek részt a világ minden tájáról.

A megpróbáltatások közepette ne csak saját emberi korlátaikat nézzék, hiszen az élő Isten teremtette az embereket. Az igazi keresztény ember a nehézségek közepette nem elkeseredik, hanem imádkozik - hangoztatta a dévai ferences szerzetes. Jézus alakját idézte fel, aki új világot teremtett az emberek számára annak ellenére, hogy az ő korában is számos nehézséggel kellett megküzdenie.

– Az ember gyenge és kicsi, de Isten kitartó szeretete vigasztalja őt - mondta Böjte Csaba, és hozzátette: Jézus is mindenkit bátorított, hitte, hogy a bűnös emberek is újra tudják kezdeni az életüket.

Beszédében a szónok felidézte Szent István példáját is, aki nem azon siránkozott, hogy milyen sok a pogány ember, hanem hatalmas életerővel, munkával és szeretettel új világot teremtett a Kárpát-medencében. - Jó lenne, ha mi is a szentistváni hozzáállással viszonyulnánk saját feladatainkhoz. Van jövő, van remény, bízzunk az élő Istenben - hangoztatta a szónok. Mint emlékeztetett, a XVII. században Domokos Kázmér erdélyi ferences szerzetes, a két világháború között pedig Márton Áron erdélyi püspök is a kitartásról tett bizonyságot.

Örömtelinek és óriási dolognak nevezte, hogy a magyarországi magyarok a kettős állampolgárság révén kinyújtják a kezüket a határon túli magyarok felé. Hozzátette: meg kell tudni értetni egymással, hogy elég nagy a világ és a Kárpát-medence is, ha bízunk egymásban. Leszögezte: a románokkal és a más nemzetiségekkel való viszonyban nem az ellenségeskedés parancsát kell követni, hanem arra kell törekedni, hogy együtt építsük fel Isten országát ezen a világon.

A szerzetes bejelentette, hogy a csíksomlyói ferencesek a magyarországi árvízkárosultak számára ajánlják fel a szentmisén elhelyezett perselyekben összegyűlt pénzt.

A mise kezdetén köszöntötte a zarándokokat Orbán Szabolcs erdélyi ferences tartományfőnök, José Rodríguez Carballo, a világ ferenceseinek legfőbb elöljárója és Francisco Javier Lozano bukaresti apostoli nuncius, aki Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel együtt celebrálta a misét.

A búcsún összesen 318 csendőr felügyelte a rendet, akiket 245 rendőr és négy készenlétben álló tűzoltócsapat egészített ki. A búcsú végig emelkedett hangulatban zajlott, nem voltak incidensek.

2010. május 21., péntek

KATONAI EMLÉHELYAVATÁS GYIMESBÜKKÖN






EBESZ-főbiztos: figyelni kell a kisebbségi jogok érvényesülését



Fontos, hogy az Európai Unióban az egyes országok csatlakozását követően is folyamatosan nyomon kövessék a tagállamok jogalkalmazási gyakorlatát a kisebbségi jogok terén – hangoztatta az Európai Parlament úgynevezett kisebbségi frakcióközi munkacsoportjában csütörtökön Knut Vollebaek, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa a munkacsoport társelnöke, Gál Kinga (Fidesz) Strasbourgban kiadott közleménye szerint.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet főbiztosa annak jelentőségére is felhívta a figyelmet, hogy a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó nemzetközi szervezetek továbbra is széles jogkörökkel rendelkezzenek, és a kisebbségügyi kérdéseket az illetékes országok a nemzetközi intézmények keretei között vitassák meg.

Ebben a folyamatban az Európai Parlamentnek és a kisebbségi munkacsoportnak is növekszik a szerepe – tette hozzá. Az Európai Uniónak nemcsak a tagság elnyeréséig kell szigorúan ellenőriznie a tagállamok kisebbségi jogi szabályozását, hanem azt követően is – szögezte le Vollebaek. A meghallgatáson a szlovák nyelvtörvény és a kettős állampolgárság kérdéseit is megvitatták. Bauer Edit felvidéki EP-képviselő „a kettős állampolgárság bevezetése miatti szlovák riogatásokkal” kapcsolatos véleményéről is kérdezte a főbiztost, nevezetesen, hogy Robert Fico szlovák miniszterelnökhöz hasonlóan ő is biztonsági kockázatként értékeli-e a kettős állampolgárság intézményét. Vollebaek kijelentette: a kettős állampolgárság intézményét nem tekinti biztonsági kockázatnak, ha az nem tömeges mértékben történő útlevélkiadással jár.

Tabajdi Csaba (MSZP) egy másik közleményben kiemelte: Vollebaek „hangsúlyozta, hogy a nemzetközi gyakorlattal összhangban az állampolgárság kérdéséről minden állam szuverén módon dönt”. A szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta, hogy július végén fogják megvizsgálni és értékelni annak végrehajtását.

A nyelvtörvényről kérdést intézett a főbiztoshoz Tabajdi Csaba és Sógor Csaba erdélyi magyar képviselő is. Utóbbi egyebek között azt nehezményezte, hogy a főbiztosnak nem sikerült a kérdést megnyugtatóan rendeznie, a konfliktust feloldania. Schöpflin György (Fidesz) a főbiztosnak a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen felmerült szabálysértésekkel kapcsolatos munkájáról és eredményeiről érdeklődött – derül ki a közleményből.

A kettős állampolgársággal kapcsolatosan egyébként tárgyalásra szólította fel magyar partnereit a szlovák parlament külügyi bizottságának elnöke. Juraj Horváth meghívólevelet küldött Balla Mihálynak, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének, hogy a két fél üljön össze és vitassa meg a határon túli magyarok kettős állampolgárságát lehetővé tevő magyarországi törvénytervezetet - közölték csütörtökön Pozsonyban.

„A magyar fél egyoldalú lépése, engedély nélküli belépése a Szlovák Köztársaság jogi környezetébe, Szlovákia számára elfogadhatatlan. A szlovák fél ezt nemcsak a kétoldalú szerződések megsértésének és a feszültség növelésének, hanem a közép-európai stabilitás komoly megsértésének is tekinti Budapest részéről” – áll a levélben.

**************
Az állampolgárság: nem Románia gondja

Nem Románia, hanem a magyar állam gondja a tervezett kettős állampolgárság – fejtette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján Dan Manolăchescu. A Demokrata-Liberális Párt sepsiszentgyörgyi elnöke szerint bátor lépés az Orbán-kormánytól, hogy több millió felvidéki, vajdasági, erdélyi magyar problémáját a „nyakába veszi.” Úgy vélte, Magyarország előtt záródnak be a kapuk, ha új állampolgárai visszaélnek frissen megszerzett utazási és munkavállalási jogaikkal.

Ugyanakkor Antal Árpád, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke elmondta, ő is kérni fogja a magyar állampolgárságot, amely az utazási és munkavállalási lehetőségek bővülésével jár, de a magyar jogszabálynak elsősorban szimbolikus jelentősége van.

2010. május 19., szerda

HATVANEZREN TÜNTETTEK BUKARESTBEN



Közalkalmazottak, pedagógusok, bányászok, diákok valamint nyugdíjasok és kismamák – megközelítőleg negyvenezren - más források szerint több mint ötvenezren – tüntettek szerdán Bukarestben a kormány május elején bejelentett megszorító intézkedései ellen. Az utcára vonulók a kormánynak a költségvetési kiadások visszaszorítása érdekében drasztikus költségcsökkentő intézkedései ellen tiltakoznak. A várhatóan a június elsejétől alkalmazott intézkedések között van a közalkalmazotti bérek 25, a nyugdíjak és minimálbér 15 százalékos csökkentése, de kisebbek lesznek az ösztöndíjak, a gyereknevelési támogatás is.

Az országos szakszervezetek korábbi bejelentése szerint az utóbbi évek legnagyobb kormányellenes megmozdulásán hatvanezer személy vett részt. A tüntetők a kormány menesztését és Traian Băsescu államfő lemondását követelik. A tiltakozás alatt hét személyt kellett kórházba szállítani, 22-en pedig a helyszínen kaptak sürgősségi orvosi ellátást.

A szerdai román lapok azt állítják: a szakszervezetek tiltakozását a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetei is támogatták a tiltakozók utaztatásának megszervezésével.

A kormány azért folyamodik a megszorító intézkedésekhez, mivel a költségvetési kiadások lecsökkentésétől függ a Nemzetközi Valutaalappal tavaly megkötött 20 milliárd eurós hitelegyezmény ötödik, 850 millió eurós részletének folyósítása.

A szakszervezetek javaslatai szerint be kell fagyasztani a nyugdíjakat a jelenlegi szinten, az ezer lejesnél magasabb összegeket pedig vessék alá progresszív adózásnak. A közbeszerzésekkel járó kiadások csökkentését ás a minimálbért egységesen 705 lejre emelését javasolják. Ugyanakkor azt kérik a Boc-kabinettől, hogy ne csökkentse a szociális juttatások összegét, hanem valós jogosultság alapján részesüljenek ezekből a rászorulók. Szerintük az adócsalást a GDP minimum két százalékára lehetne idén visszaszorítani.

2010. május 18., kedd

Augusztus 20-án léphet hatályba a törvény (Kettős állampolgárság)



Az augusztus 20-i nemzeti ünnepen léptetné hatályba, de csak 2011. január 1-jétől alkalmazná a Fidesz—KDNP a kettős állampolgárságról szóló törvényjavaslatát, amelyet Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László és Németh Zsolt terjesztett az Országgyűlés elé tegnap.

Az indítvány elsőként azt rögzíti, hogy nemcsak születésénél fogva, hanem leszármazással is magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke.
A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos új szabályok úgy szólnának: akkor honosítható kedvezményesen az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyarnyelv-tudását igazolja, ha büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát sem. Mindez egyéni kérelemre, nem pedig kollektíven, automatikusan történhetne. A kérelmet az illetékes anyakönyvvezetőhöz, a magyar konzuli tisztviselőhöz vagy a kormány által kijelölt, az állampolgársági ügyintézésért felelős szervhez lehet majd benyújtani.

Semjén Zsolt korábban elmondta, három hónapot vesz majd igénybe az iratok benyújtásától számítva a gyorsított eljárás azok esetében, akik egyéni kérelemre magyar állampolgárságot kérnek. A beterjesztők a javaslat indoklásában leszögezik, hogy az állampolgárságról szóló magyar döntés jogalapja a nemzetközi jogban vitathatatlan: ,,az állam szuverenitása alapján szabadon határoz állampolgársága megszerzésének szabályairól". Megjegyzik azt is, hogy a javaslat nem teljesen újdonság a magyar jogrendszerben, ,,hiszen már az első magyar állampolgársági törvény és az 1886. évi IV. törvénycikk is ismerte a határon túli magyarok, a csángók egyszerűsített honosítási eljárását".

Markó: szimbolikus töltetű a kettős állampolgárság

Gyakorlati jelentőségén túl főleg szimbolikus töltete van annak, hogy Magyarország állampolgárságot biztosítson a szomszédos államokban élő magyaroknak – jelentette ki kedden Markó Béla. Szlovákia közben párbeszédet sürget Magyarországgal a kettős állampolgárságról. A szlovák kormány párbeszédet sürget és diplomáciai offenzívát helyezett kilátásba. Orbán Viktor szerint Magyarország nem ül fel a szlovák provokációnak.


Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes elmondta: támogatja a kettős állampolgárság kiterjesztését. Emlékeztetett, hogy a magyar állampolgárság könnyített megszerzése régi kérése a romániai magyarságnak. Rámutatott: a Fidesz által beterjesztett javaslat hasonlatos ahhoz, amelyet Románia alkalmaz a moldovaiakkal szemben, és amely megkönnyíti számukra a román állampolgárság megszerzését. Kijelentette, Románia számára nem lehet elfogadhatatlan ez a javaslat, hiszen mind Magyarország, mind Románia európai uniós tagállam, és a két ország között sem kommunikációs, sem közlekedési problémák nincsenek. Hangsúlyozta: a magyar állampolgárság könnyített megszerzése nem csupán gyakorlati, hanem főleg szimbolikus töltettel bír.

Szlovákia „haladéktalan” párbeszédet sürget

Közben Pozsony felszólította Budapestet, hogy haladéktalanul kezdjenek párbeszédet a szomszédos országbeli magyarok kettős állampolgárságát érintő törvényjavaslatról – jelentette be a szlovák nemzetbiztonsági tanács keddi ülése után Robert Fico. A szlovák kormányfő szerint a magyar lépés súlyos beavatkozás Szlovákia belügyeibe, megsértése a nemzetközi jognak és a szlovák-magyar alapszerződésnek, amelyre Pozsonynak határozott választ kell adnia. Pozsony azt követeli, hogy azonnal üljön össze a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó szlovák-magyar vegyes bizottság. Ha Budapest erre nem ad 24 órán belül választ, Pozsony további diplomáciai lépéseket tesz, s kezdeményezni fog egy legfelsőbb szintű találkozót is. Fico bejelentette: kérésére szerdán elmarad a szlovák parlament ünnepi ülése, amellyel a törvényhozás ebben a választási időszakban befejezte volna a munkáját. A kormányfő szerint a parlament így készen fog állni arra, hogy rugalmasan reagálhasson a fejleményekre.

„Folyamatosan figyelni fogjuk a tárgyalásokat (a magyar parlamentben)” – jelentette ki Fico. Hozzátette: Peter Weiss, a konzultációra hazahívott budapesti szlovák nagykövet már visszatért állomáshelyére, hogy a helyszínen követhesse a dolgok alakulását. Ha az Országgyűlés elfogadja a kettős állampolgárságról szóló törvényt, a szlovák parlament azonnal válaszintézkedéseket foganatosít. „Készen állunk a nagyon kemény ellentámadásra” – szögezte le Fico. Hozzátette: a szlovák kormány a szükséges törvénymódosítások első elképzeléseit már meg is vitatta. „Előnyben részesítjük azonban a felvilágosítást és a konzultációkat, amit Magyarországnak kellett volna elsőként megtennie a törvénymódosítás beterjesztése előtt” - fejtette ki a miniszterelnök. Bizonyos problémának nevezte, hogy Magyarországon a választások után még nem állt fel az új kormány. Kérdésre válaszolva azt mondta: pillanatnyilag nem látja értelmét a rendkívüli parlamenti ülésnek, ahogy azt a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) követeli, mert a magyar jogszabály még nincs elfogadva, így nincs miről tárgyalnia a pozsonyi törvényhozásnak.

Miroslav Lajcák külügyminiszter közölte: a szlovák álláspontról hétfőn tájékoztatta az Európai Unió Pozsonyban akkreditált diplomatáit, s hasonló tájékoztatót készül tartani a többi ország diplomatái számára is. A külügyminisztérium beadványt készít Knut Vollebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosa számára, míg a kormányfő José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét fogja tájékoztatni. Fico nem zárta ki, hogy szükség esetén újra összehívja a nemzetbiztonsági tanácsot.

A hivatalos pozsonyi álláspont szerint a szlovákiai magyarok esetleges kettős állampolgársága Szlovákia számára „nemzetbiztonsági kockázat”, ezért megfelelő válaszintézkedésekre van szükség. Fico korábbi nyilatkozataiban jelezte: Szlovákia kemény választ fog adni Budapest lépésére, s kilátásba helyezte az alkotmány módosítását is, amely kimondaná: az a szlovák polgár, aki önként felveszi egy másik ország állampolgárságát, elveszíti a szlovákot.

A Szlovákia belügyeibe való beavatkozásról beszélt Eduard Kukan kereszténydemokrata képviselő, volt szlovák külügyminiszter az Európai Parlamentben tegnap

Szlovákia akkor adna európai választ a magyar kormánynak a kettős állampolgárságot érintő kezdeményezésére, ha például nyilatkozatot fogadna el a Beneš-dekrétumok érvénytelenítéséről, vagy az alkotmány bevezetőjében a ,,mi, a szlovák nemzet" kifejezést ,,mi, Szlovákia állampolgárai" kifejezésre módosítaná — állítja Lubos Palata neves cseh publicista abban az írásában, amely a Sme szlovák liberális napilap tegnapi kiadásában jelent meg a Vélemény oldalon.
Az Irigylem tőletek a szlovákiai magyarokat című írásában a közép-európai témákkal rendszeresen foglalkozó Palata rámutat: bár a szlovákok egy része irigyli a csehektől, hogy a második világháború után etnikailag kitisztították a határvidéket, és megszabadultak a nagyszámú német kisebbségtől, nincs mit irigyelni. A csehek szerinte ezzel sokat veszítettek, mert szegényebb lett a cseh és a német kultúra.
Csehország romlása, amelyet a mai napig sem hoztak helyre, nemcsak a kommunizmusnak, hanem a hárommillió szudétanémet kitelepítésének is kö­vetkezménye — vélekedik a szerző. ,,Tiszteljétek a szlovákiai magyarokat, hatalmas értéket jelentenek, amilyennel egyetlen más közép-európai ország sem rendelkezik, Magyarországot is beleértve" — figyelmezteti a szlovákokat a cseh publicista.
Úgy véli: bár Orbán Viktor kormánya valóban problematikus, Szlovákiának azt ajánlja, hogy a kisebbségi magyarok állampolgárságának ügyében kifejtett budapesti kezdeményezésre Pozsony ne a cseh modell (aki önként felveszi egy másik állam állampolgárságát, automatikusan elveszíti a csehet) átvételével reagáljon, hanem más módosításokkal: egy nyilatkozattal a Beneš-dekrétumok érvénytelenítéséről, amely bocsánatkéréssel lenne összekötve a magyar nemzetiségű állampolgárok háború utáni üldözéséért, és az alkotmány bevezetőjének módosításával, amelyben a ,,mi, a szlovák nemzet" kifejezést „mi, Szlovákia állampolgárai" kifejezésre változtatná — állítja Palata. Hozzáteszi: Orbán Viktor nem európai kezdeményezésére ,,ez lenne az igazi európai válasz".

Orbán: nem ülünk fel provokációknak

Orbán Viktor szerint teljesen nyilvánvaló, hogy a szlovák választáson induló nemzeti pártok folyamatosan provokálják és provokálni is fogják Magyarországot, „mi azonban ezeknek a provokációknak nem ülünk fel”. A leendő kormányfő ezt a kettős állampolgárságról szóló magyar jogszabállyal kapcsolatos szlovák nyilatkozatokra reagálva mondta kérdésre válaszolva keddi, budapesti sajtótájékoztatóján.

Az MTI azzal kapcsolatos felvetésére, amely szerint Robert Fico szlovák kormányfő kedden közölte: Pozsony felszólította Budapestet, hogy haladéktalanul kezdjenek párbeszédet a szomszédos országbeli magyarok kettős állampolgárságát érintő törvényjavaslatról, Orbán Viktor úgy reagált: amikor az új kormány hivatalba lép – ami reményeik szerint a következő hét végén megtörténik –, megkezdi a szokásos diplomáciai munkát is, egészen addig azonban semmilyen lépést nem áll módjukban tenni.

Arra a kérdésre, hogy miniszterelnökként mennyire fogja érvényesnek tartani azt a megállapodást, amelyet Bajnai Gordon és Robert Fico kötött tavaly Szécsényben, azt válaszolta, hogy alaposan tanulmányozni fogják a kormányváltást követően ezt a megállapodást is.

Arra, hogy a leendő kormány Szlovákiával milyen kapcsolatot próbál majd ápolni, Orbán Viktor kifejtette: határozott véleményük van a Szlovákiában működő kormányról, „mindamellett a szlovák népnek és a szlovák nép által megválasztott vezetőknek azt a tiszteletet, amelyet a magyarok és a magunk számára elvárjuk, mindig meg fogjuk adni”.

A pártelnök többször is utalt arra, hogy Szlovákiában egy éles választási kampány zajlik, amelynek más a hangütése, mint Magyarországon. A nemzeti kérdés, a nacionalista megközelítésmód teljes polgárjoggal rendelkezik Szlovákiában, aminek a magyarok szenvedő alanyai. „Talán pontosabb, ha azt mondom, tárgyai” – jegyezte meg. Egy ilyen választási kampányba kívülről beavatkozni rendkívül kockázatos, el kell kerülni, „mi nem ezen a hangon beszélünk, nem is fogunk ezen a hangon beszélni, mi egy másik kultúrát és másik világot képviselünk a politikát illetően” – hangsúlyozta.

Orbán közölte, megvárják a döntést a leendő szlovák parlament összetételét illetően, megvárják, hogy megalakuljon az új szlovák kormány, és utána fel fogják venni a kapcsolatot Szlovákiával, addig azonban nem akarnak részt venni Budapestről az ott zajló politikai és kampányvitákban.

Arra a kérdésre, hogy nem lett volna-e célszerűbb elcsúsztatni a kettős állampolgárság témájának napirendre vételét, Orbán Viktor úgy reagált: álszentség lett volna.

Azt is közölte, hogy az első, kormányfőként történő külföldi látogatásával kapcsolatban Lengyelországgal vannak tárgyalásban.

Jobbik: választójogot a határon túli magyaroknak!

Balczó Zoltán nemzetközi példákra hivatkozva beszélt arról, hogy a határon túli magyarok választójoga miként érvényesülhet. A Jobbik javaslata arról szól, hogy a határon túli magyarok listára adott szavazatai eredményeznének mandátumot, és a kompenzációs listás mandátumok számát megnövelnék 26-tal – fejtette ki.

Magyarirtás Köröstárkányban 1919 tavaszán



1919 nagypéntekén a partiumi Köröstárkányban és Kisnyégerfalván a Székely Hadosztály visszavonulása nyomán előretörő román félkatonai alakulatok a középkort idéző barbár és véres magyarirtást hajtottak végre. Az eset mindmáig kimaradt mind a magyar, mind a román történelemkönyvekből.

Károlyi Mihályék katonai leszerelő tevékenységének köszönhetően 1919 elején teljesen védtelenül maradt a Nagyváradtól 70 kilométerre, a Fekete-Körös völgyében élő szórványmagyarság is. A térségben megalakult a Román Nemzeti Tanács, azonban az igazi hatalom a román Nemzeti Gárda kezében volt. Amíg Jászi Oszkárék idealisztikus elképzeléseiket szövögették, addig itt is teljesen megszűnt a magyar állami fennhatóság.

A térségben már 1919 januárjában feszült etnikai viszonyok voltak. A román tengerben jelentéktelen lélekszámú, alig ötezer főt szám­láló magyar sziget igazi közellen­séggé vált. Ezt jól bizonyítja az az eddig soha nem publikált korabeli dokumentum, amely Grünsper­ger Lóránt magángyűjteményéből került elő: „Valóságos anarchia kapott lábra, egymást érték az erőszakoskodások és fosztogatások. A magyarságnak nemcsak a vagyona, de az élete sem volt biztosítva, s a fegyveres túlsúlyra támaszkodó románok állandóan rettegésben tartották a lakosságot.”

1919. január végén a helyi román gárdisták teljesen átvették a hatalmat a térség központjában, Belényesben. Reményt hozott viszont az, hogy miután Szabó Sándor százados kétszáz emberrel február elején meglepetésszerűen bevonult, sikerült lefegyvereznie a románokat, és helyreállította a rendet.

1919 áprilisában Bihar megyét is elérték az Erdélybe betörő román királyi csapatok. A Székely Hadosztály számára a Nagyváradtól mintegy 70 kilométerre lévő bihari hegyvonulatok stratégiai fontossággal bírtak, ugyanakkor a túlerőben lévő támadók — kiegészülve a helybéli románokkal — fokozatos visszavonulásra kényszerítették a magyar katonákat. A majdnem színromán vidékeken zajló harcok egyik utolsó frontszakasza már Belényes, Köröstárkány és Kisnyégerfalva határában volt. Utóbbi kettőben minden képzeletet felülmúló véres mészárlást rendeztek a románok, miután a Székely Hadosztály egységei visszavonulót fújtak. Ennek előzménye, hogy a magyar vöröskatonák lényegében puskalövés nélkül feladták a csucsai szakaszt, emiatt csapdává vált volna a belényesi medence a magyaroknak.

A román történetírás mindmáig elhallgatja vagy félremagyarázza a tár­kányi és kisnyégerfalvi etnikai mészárlást. Constantin Kiritescu Istoria pentru Intregirea Rominiei 1918–1919 (A [területileg] kiteljesedett Románia története 1918–1919) című könyvében az előzményekről viszont kiegyensúlyozott tájékoztatást ad:

„A Dealul Mare-i erős állást egy magyar kadétzászlóalj védte, amely különös hő­siességgel harcolt, és nagy veszteségei voltak. Másfél órai harc után a kadétokat menekülésre kényszerítették. A vadászok elfoglalták a Dealul csúcsát, ahonnan Belényes látható. A kadétok új ellenállási vonal szervezését kísérelték meg Kristyórnál, de a vadászok heves támadások után napnyugtáig elfoglalták. Carpinetnél a kadétok parancsnokát foglyul ejtették, de a zászlóalj maradványai visszavonultak Vaskoh felé, amelyet a mi csapataink éjfél után elfoglaltak. […] Rasoviceanu különítménye folytatta előrenyomulását Vaskohtól Belényes felé, amelyet gyalogság és erős tüzérség védett. A belényesi ütközet heves volt. Nyégerfalvát és Köröstárkányt az éjszakai ütközet során felgyújtották és elfoglalták.”

Koréh Endre, a Székely Hadosztály tábori lelkésze az Erdélyért — A Székely Hadosztály és Dandár története című könyvében így ír:

„E küzdelemben Köröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. Férfiak, asszonyok vállvetve harcoltak a székely rajvonalban a magyar szabadságért. De meg is szenvedtek érette úgy, mint 1848–49-ben az erdélyi magyarok. A gyáva oláh elkerülte Köröstárkányt, de másnap békés szándékot színlelve közeledett a hős tárkányi néphez. Közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Ezalatt Szakota, volt kristyóri jegyző géppuskákat rejtett el a szomszéd telkeken. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Percek alatt halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot. E rémes tömegmészárlásnak 81 [91 - Sz. Á.] köröstárkányi és 17 nyégerfalvi lakos lett az áldozata [a nyégerfalviakat Nyégerfalván lőtték meg - Sz. Á.]. A köröstárkányi rémségeket betetőzte, hogy Izsák Mihálynak [ő nyégerfalvi volt - Sz. Á.] élve kezét, lábát, nyakát levágták, Szatmári Sándornak (50 éves) szintén a nyakát vágták át. […] Az oláh öldöklés következtében, hiteles adat szerint, 204 magyar gyermek jutott árvaságra!”

De most nézzük, mit mondott egy szemtanú, Gyulai Ferenc, akit Beke György kérdezett meg ottjártakor az 1970-es években, amikor anyagot gyűjtött az Itt egymásra találnak az emberek című riportkönyvéhez:

A környező román falvakkal milyen viszonyban álltak 1919 előtt, Ferenc bácsi?

– Úgy hittük, hogy barátságban élünk. Hányan szolgáltak közülük nálunk! Fejszével köszönték meg a kenyerünket! A magyar vörösök idejében nem volt semmi baj, 1919-ben. Utánuk bejöttek a román katonák. Ők se csináltak semmit. Továbbmentek. Másnap azonban, szombat reggel volt, megtelt Tárkány a szomszédos román falvak népével. Mit akarnak tőlünk? – kérdezte tőlük nagyapám, a bíró, aki jól tudott románul is. Nem feleltek. Karjukon fejsze, vállukon puska. Kést is láttam a román legények kezében. Egyiket ismertem is látásból. Kezdték kikergetni házaikból az embereket… Mindenki félt, mindenki ment, oda, ahová parancsolták. A templom elé terelték a tárkányi népet. Volt, aki el sem érkezett a templomig. Megszólaltak a puskák. Lőttek mindenkire. Azt kiabálták, hogy az egész Tárkányt kiirtják. Nem tűrik tovább ezt a magyar fészket!…

Maga mit csinált akkor?

– Átugrottam a kerítésen. Utánam lőttek, de nem találtak el. Azóta is kínoz a belső vád, hogy elszaladtam, magukra hagytam őket… Éjszaka csend lett… Másnap egy asszony jött ki a szőlőbe, sokan bujkáltunk ott, az az asszony mondta, hogy Belényesről valamiféle román urak érkeztek, és megparancsolták, nehogy több magyar halál essék Tárkányban… Délutánig nem hittük ezt el. De a puskák csakugyan nem szólaltak meg többé… Lementünk a faluba. Lementünk temetni. Több mint kilencven halottunk volt Tárkányban. A legtöbb szegény ember. A szomszédos Nyégerfalván is temettek vagy tizenkilenc magyart. Nagyapámat, a községi bírót, Gyulai Istvánt, az ő két fiát, két vejét és két unokáját. A mi házunkból hetet temettünk egyszerre. Hetet!

A gyalázatos gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, olyannyira nem, hogy a temetőben lévő sírkövekről a román kommunista hatalom lekapartatta az 1919. április 19-ét, valamint azt, hogy az elhunyt „gyilkos kezek áldozata” lett. Igyekeztek eltüntetni még az emlékét is a kegyetlen vérengzésnek. Ahogy a szemtanú is mondta: félelmet ültettek az emberek szí­vébe, ezt a félelmet csak 1999-re tudták némelyek levetkőzni. Gyűjtést indítottak, és 1999 augusztu­sában sikerült felállítani az emlékművet az 1919-es öldöklésben, valamint az első és a második világháborúban elhunyt tárkányiak emlékére. Azóta itt emlékeznek meg minden évben nagypénteken az áldozatokról.

Szakács Árpád – Vincze Gábor